Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)

Lukács Hugó: A korlátozott beszámíthatóságról [220., 1903]

9

Tagy Fayeréra, a ki szerint egy bizonyos madártávlatból nézve, az emberek cselekvése szükségszerű, de az egyéneké esetenként vizsgálva nem az. Rögtön szembetűnik, hogy mindezek criminal- philosophiai definitiók. A ki ezek szerint akar Ítélni, az ne kérjen ebben az irányban a szakértőtől felviságosítást, mert az nem adhat tudománya szempontjából. És ebből származik minden félreértés.

Az elmebetegek büntetlenségét korlátozó feltételt a psy- chiatria teljesen elveti. Minthogy azonban e korlátozó feltétel szükségességét megállapítani nem a psychologus feladata, igyekeznünk kell a törvény értelmével felfogásunkat összhangzásba hozni. Vannak az elmebetegségnek oly zavarai, melyeknél a büntetlenség kimondása ellen, hogy Jolly szavaival éljek, tiltakozik jogérzésünk. Ezek számára kérjük a korlátozó feltételt abban a formában, a mit — ismétlem igen rossz szóval — korlátolt beszámításnak nevezünk.

Ezen követelés lélektani és elmekórtani beigazolása lenne tulajdonképeni czélom és feladatom.

Az akarat a lélektan tanítása szerint: egy külső ingerre létrejött és öntudatra jutott reflexjelenség. Minden cselekvésünk úgy jő létre, hogy külső ingerek megindítják az agyban a társítás műveletét, melynek végeredménye valamely — a legszélesebb értelemben vett — mozgás. Nagyjában ez a váza minden lelki functiónak. Mi az ebből a folyamatból, a mi máson megítélhető? Ismerhetjük a ható ingereket, tapasztaljuk a cselekvést; a mi az ellenőrzést elkerüli, az a társítás proces- susa. Ennek azonban szinte ismerjük anyagát. A külső inger felkelt egy emlékképet, ehhez társulnak a vele a társulás törvényei szerint rokon emlékképek, fogalmak. Ez emlékképek, fogalmak ismeretesek. Nagyjában egészében abból, hogy mily társadalmi millieuben élt és nevelkedett, szóval nevelési rendszerének ismeretéből, megtudjuk ítélni azok qualitásait a typus- nál, de módunkban áll azokat megismerni az egyénnél is. Az, a mi egy lélektani reflex lefolyásánál a legnehezebben megítélhető, az, hogy a folyamat mily nagy része jutott öntudatra. Más szóval meg tudjuk Ítélni mit tett az illető, de majd sohasem azt, hogy mit akart.

Czélomhoz képest elmellőzhetem a társítás egyéb törvé101