Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
80 nik, ha egy megbetegszik? (Egy hang: Nem szabad megbetegedni!) A törvényhozás ezt nem tudja. Azt hiszem ezek után, hogy ezt a bajt is valamiképen orvosolni kellene. A hosszas és fárasztó — legalább magam annak érzem előadásomért bocsánatot kérve, befejezem szavaimat. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Székely Ferencz dr.: T. teljes-ülés! Csak pár szóval kívánom a t. teljes-ülés figyelmét igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon köszönöm azt a támogatást. a melylyel a t. ügyvéd úr, a mint látom, részesíteni szándékozik. Weisz Ödön: Az igazat mondom csak. Székely Ferencz: Csak egy felvilágosításra akarok szorítkozni. Mi is nagyon érezzük a munka terhét, de nem panaszkodunk, hanem teszszük azt úgy, a mint lehet. Azt a konczertet, a melyet említeni méltóztatik. megpróbáltuk helyreállítani s ez pedig akképen történik, hogy pénteken, a midőn sehol sincs ülés, összejövünk; mindenikünk elreferálja, hogy az előző napokon mi történt; kezében van a jegyzet... Weisz Ödön: Ez a legújabb; ezelőtt nem így volt. (Halljuk! Halljuk!) Székely Ferencz: Korábban nem lehetett így eljárni. Ugyanakkor megbeszéljük a jövő heti teendőket. Igaz, hogy tengernyi sok ügy gyűl össze: 50—60, sőt 80 olyan, a mely már elintéztetett és körülbelül ugyan nyi olyan, a mely még elintézésre vár. Szerencsénk azonban mégis, hogy nem vagyunk egészen gyerekek és nem egészen újság előttünk ez a dolog, a mely ott szóba kerül, tehát ki tudjuk válogatni az elvi jelentőségű kérdéseket; egy koronaügyész-helyettes elég megbízható e tekintetben és egy délelőtt igen szépen elvégezhetjük ezt a nélkül, hogy eddig legalább észrevettem volna, hogy nagyobb 80
