Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
kérnünk ; ha pedig kértük és megkaptuk, akkor arra kellett volna törekednünk, hogy legyen is elég pénzünk arra, hogy ott a bizonyítási eljárást teljesen végig tudjuk vezetni. Barna Ignácz: Mi törekszünk, de nem tőlünk függ. Weisz Ödön: Bocsánatot kérek, azt hiszem, hogy a törvényhozásnak mi is legalább közvetve, legkisebb részei vagyunk. Egyébként is kérdés, hogy vájjon a második fórum megalkotása egészben helyes volt-e? A második fórum megalkotása nem jelent egyebet, mint az első fórum előtt már constatáltaknak felmelegítését. Ez olykor jó. Megengedem ugyanis, hogy történnek hibák, a melyeket a másodbiróságnak közvetlen tárgyalás által reparálni lehet, de nem forog-e fenn éppen olyan nagy veszély arra nézve, hogy Schwarcz tanú, vagy Gelb tanú (Derültség.), a ki az első bíróság előtt már látta, hogy vallomása annak «a bajtársnak» hat havi börtönt hozott, a második tárgyalás alkalmával arra nem fog teljesen visszaemlékezni, annál kevésbbé, mert hat hónap előtt tárgyaltuk azt az esetet. (Derültség és helyeslés.) Nem méltóztatik-e érezni, hogy nagy veszély van a bizonyítékok reprodukálásánál, — nem is szólva a vádlottról, a ki már szintén okult a múlton! Nem méltóztatik-e érezni, hogy a második fórumnak elejtése a külföld részéről nem ok és alap nélkül történt? És ha ez így van, nem kellett volna-e joggal megkövetelnünk — bár és mert a királyi tábla mást, mint a mit adhat, nem bir adni —, hogy a tábla, mint ténykérdésben ítélő második fórum töröltessék ? Ha megengedjük azt, hogy a tábla itt-ott felvegye a bizonyítási eljárást és így lehetővé tegye azt, hogy legalább az ecla- tans, a flagrans sérelmek, azok a melyek a tényállás helyreállítása körül elkövettetnek, reparáltassanak, akkor elértük azt, a mit a táblától a legkedvezőbb esetben várhattunk. Többet attól észszerűleg várni nem lehetett. Ezek után t. teljes-ülés az azokra való újbóli hivatkozással, a miket a kir. táblai Ítélkezésről már elmondtam, áttérek a Curiára és a curiai semmiségi panaszra. Midőn az első felszólalásomat voltam bátor «elkövetni» (Derültség.), akkor «odabenn» még bizonyos dolgok nem tisztázódtak, de azt hiszem, hogy ezek nem is fognak ott egyhamar tisztázódni. A Curia t. i. ha jól tudom, még önmaga sincsen 70 76
