Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
1)3 mérlegelendő hiányosságok és olyan momentumok, a melyek e helyütt megbeszélést igényelnek. Mindenekelőtt a perelőkészítő eljárásban merül fel az egyik leglényegesebb kérdés: a vizsgálati fogság kérdése. Nézetem szerint ebben a kérdésben a perrendtartás behozatala óta visszaesés mutatkozik abból a szempontból, hogy a vizsgálati fogság elrendelésének szabatosan meghatározott körülményei nincsenek meg a törvényben annyira, mint a hogy az ehhez a fontos actushoz megkivántatnék. Különösen kiemelni kívánom a gyakorlatból azt a körülményt, hogy helytelenek a 144. §. és ezzel kapcsolatban a 148. §. azon meghatározásai, a melyek szerint a vizsgálati fogság elrendelésének egyik leggyakoribb kelléke a kiszabandó büntetés nagysága, ezt a vizsgálóbíró határozza meg, és ehhez képest állapítja meg a szökés veszélyét. Sokszor oka ez olyan körülménynek, hogy esküdtszéki apparátust igényelnek néha oly cselekedetek, a melyekért a vizsgálati fogságban levő vádlottakra lopás miatt 1 —2—3 hónapos szabadságvesztés büntetések szabatnak ki, daczára annak, hogy a vizsgálati fogság néha nem sokkal tovább tart. Nézetem szerint a bpts. ezen intézkedése ellentétben áll annak vádelvi alapjaival is, mert a perelőkészítő factort a bűncselekményt minősítő classificáló factorrá avatja. A midőn a vizsgálóbíró adatokat gyűjt, a midőn a vizsgálóbíró anyagot akar adni a feleknek arra, hogy abból objective szűrjék le, hogy tulajdonképen mi a büntetendő cselekmény; hogy hova sorozandó az: akkor egy intézkedésével a melylyel legerősebben nyúl bele a szabadságjogba: egyúttal classist állapít meg és megállapítja azt, hogy itt rablásról van szó, a melynek büntetési tétele magas; megállapítja azt, hogy itt pedig szándékos emberölésről van szó, a melynek büntetési tétele magas, a per- olyan stádiumában, a midőn jogászilag még nem is szabadna a körülmények ismerete nélkül classificálni. Ezt a tételt, ezt a meghatározást tehát ki kellene hagyni, vagy legalább a gyakorlatnak olyan irányban kellene formálódnia, hogy az ne adjon oly gyakori panaszra okot. A vizsgálati fogság elrendelése tekintetében van még egy másik körülmény is, a mely nézetem szerint helytelenül van benne a törvényben. A vizsgálati fogság kérdésében kétszeres 63
