Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)

Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]

általános igazságszolgáltatásra, is alkalmasnak suggeráltatott. Ez nem ritkaság, igen t. tisztelt uraim, még az én saját szakmám terén sem. Mindennap látjuk azt, hogy egy-egy fölmerülő új gyógyszer, mely valamely betegségnél jónak bizonyult, holnap már ezernyi hívőt talál és holnapután már száz betegségnél is megpróbáltatik. Az antipyrin pl. jó a láz ellen; az antipyrin jó a fejfájás ellen; az antipyrint már megpróbálták és jónak mondják a tengeri betegség ellen. El sem sorolhatnám, hogy hány mindenféle betegség ellen bizonyult jónak az antipyrin: olyan jónak, mint a minőnek az esküdtszéki intézmény bizonyult bűnügyekben. (Derültség.) Idővel az ilyen jó gyógyszerből nálunk valóságos fetis válik, babonával körülvett fetis, a melyben hisznek a tudományunk korifeusai és hisznek a kuruzsló asz- szonyok; olyan fetis, a melyről azután végül az derül ki, a mi arról a bizonyos fétisről, a melyet egy afrikai utazó leplezett le, kimutatván, hogy egy nagy néger faluban a hatalmas bűverejti, jó termést adó és igazságot szolgáltató fétis nem volt egyéb, mint egy üres tökbe elhelyezett, valószínűleg egyik angol utazótól ott felejtett vagy ellopott dugóhúzó. (Deridtség.)

Nem akarom az igen t. telj es-ülés türelmét tovább is igénybe venni, különben kitérhetnék arra, hogy milyen metho- dusokkal próbálgatják ezt az alapjában véve helytelenül alkalmazott intézményt javítani. Erről azonban ma már nem akarok szólni s be fogom fejezni megjegyzéseimet. Egyik öreg kartársam, egy még most is Berlinben élő 80 és nehány esztendős orvos, a ki a nemrég elhunyt Yirchovval együtt 1848 előtt indította meg az első orvos-sociális hírlapot, egy hires munkájának, a melynek az a czime, «Das öffentliche Gesundheitswesen und das Eigenthum» mottójául ezt irta, hogy «Fiat justitia et vivat mundus». Az igen t. előadó tanár úr úgy tartja, hogy az esküdtszéki intézmény az, a mely mellett a világ legjobban megélhet és az igazság is jól jár. Én sajnálom, hogy saját csekély tapasztalataim alapján vele egy nézeten nem lehetek, mert Bousseaunak az a régi, banális, de igaz mondása, hogy «a szabadságnak alapja az ész uralma», az esküdtszéki intézmény által nem valósul meg, mert az észt, az értelmet sem selegálással megteremteni, sem pedig sorsolás útján nevelni nem lehet. (Elénk tetszés, éljenzés és taps.)

61

6i