Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)

Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]

44 mást tenni, mint a 92. §-nak absolut intézkedései szerint halál- büntetés helyett lő évi fegyházat kiszabni. A második'mód még kevésbbé alkalmas, meid a 385. §. 2. pontjára alapított semmiségi ok, a mint azt már a korona­ügyész úr ő méltósága a múlt ülés alkalmával kifejtette, nem alkalmas arra, hogy ennek felhívásával a 91. §. alkalmazható legyen. Ez tisztán arra vonatkozik, hogyha a büntetési tételek, illetőleg a tételeknek határai be nem tartatnak. Hogy ezen 2. pont ezen kitételébe: «a bíróság a büntetés kiszabásánál a törvényben megállapított büntetési tételeket nem tartotta meg» — a mint az előttem felszólalt t. táblai biró úr ő nagy­sága kifejtette — be volna magyarázható a 91. §-ba meghatá­rozott életfogytiglani fegyház büntetése is, mint büntetési tétel: ez kizártnak tekintendő, ha végigolvassuk az egész 2. pontot, mert itt világosan distinctio van téve a büntetési tételek és a büntetési határok között. Azt mondja a 2. pont: »ha a bíróság a büntetés kiszabásánál a törvényben megállapított büntetési tételeket vagy ezeknek megengedett enyhítésénél, átváltoztatá­sánál vágj- súlyosbításánál a törvényben vont határokat nem tartotta meg.» Tehát világos, hogy a midőn tételről intézkedik a 2. pont, akkor nem gondolhatott az enyhítés útján előálló büntetési tételekre. Ezek már nem maguk a tételek, hanem az enyhítés folytán beállott módosulásai az eredeti büntetési téte­leknek, melyekről a 2. pont külön, mint határokról és nem mint tételekről tesz említést. A 2. pont szempontjából tehát tisztán az a kérdés, hogy vájjon az a büntetés, a mely ki van szabva a megsemmisítendő Ítéletben, a törvény által megvont határok között mozog-e. Minthogy pedig, ha gyilkosság állapít­tatott meg, a halálbüntetés minden esetre ezen határokon belül van, tehát a 2. pont alapján a halálbüntetés ellen operálni, semmiséget megállapítani s 91. §-t alkalmazni nem lehet. A törvény tehát ezen abnormitás módosítására módot nem nyújt. Ha tehát valamennyien visszakivánjuk a régi állapotot, akkor nem marad más hátra, mint az, a mit az előttem felszó­lalt t. táblai biró úr ezen kérdésre nézve, mint harmadik ex- pedienst állított fel, t. i. a novelláris utón való módosítás. Csak egy kérdésre akarok még itt ezen pontnál reflektálni; t. i. a múltkori vita folyamán Weisz Ödön t. tagtárs úr az es­4 49

Next

/
Thumbnails
Contents