Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
41 bására vonatkozólag, hanem magában a bünösségi kérdés megoldásában is rendkívüli garantiát nyújt a vádlottnak. De még az osztrák BP. szerint is nemcsak semmiségi panasznak van helye, hanem a büntetés kiszabása ellen: «gegen den Ausspruch über die Strafe, also gegen den Strafausmass» Berufung- nak. felebbezésnek van helye, még pedig kettős helye: vagy a másodbirósághoz, a mennyiben csakis felebbezés használtatik, vagyis a vádlott csakis a büntetés kiszabása ellen appellál, de ha a semmiségi panaszszal kapcsolatban egyszersmind appellá- tiót vett közbe a büntetés kiszabása ellen, akkor egyenesen magához a legfőbb bírósághoz kerül az, a mely azután semmiségi panasz elintézésével egyidejűleg vagy azt megelőzőleg a büntetés kiszabásának kérdésével is foglalkozhatik. A halálbüntetést kimondó ítélet ellen Ausztriában van tehát Berufung a másodbirósághoz kapcsolatban a Nichtigkeitsbeschwerde-vel, Berufung a legfőbb bírósághoz, és csak ha mindez nem orvosolt, akkor marad fenn a droit de grace útja, holott nálunk ezen a kasszatióval összekapcsolt Berufung teljesen ki volna zárva. Én tehát ezen két oknál fogva, hogy t. i. korábbi jogállapotunkkal szemben visszafejlődést jelent, másrészt hogy a Glaser törvényével szemben, a melyet a BP. területén teljes joggal úgyszólván mintatörvénynek tekinthetünk, kétségtelenül sokkal szűkkeblűbb és kevesebb garantiákat nyújt, hibáztatom ezt az intézkedést. (Igaz! úgy van!) Bendkívüli elfoglaltságom nem engedte meg, hogy a t. tanár úr nagyérdekü előadásának minden egyes részletével ezen rövid egy hét keretében foglalkozzam, de külömben is alig lehet az ember egyszeri hallásra azon helyzetben, hogy azt minden egyes részletében és fontos, momentuosus részleteiben kellőleg percipiálja, én tehát a további részletekre nemakarok kiterjeszkedni. Van azonban a t. tanár úr előadásának egy részlete, a melyhez merek, hogy úgy mondjam, ex abrupto is hozzászólani. Ez az a része, a mely az esküdtszék intézményére vonatkozik és e tekintetben a t. tanár úrral részben egyetértek, részben nem. Kezdem először is azzal, a mire nézve nem értek vele egyet, t. i. azzal, a mit ő a kérdés körülírásának rendszerére nézve megjegyzett. Hajói vettem ki előadásából, ő voltaképen arra 41
