Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
26 kerül ki, hiszen minden törvényszéknél nincsen annyi biró, mint Budapesten, a vádtanács megteremtése tulajdonképen nem tett egyebet, mint megfosztott bennünket a királyi tábla ítélkezésétől, és eredményezi azt, hogy most már, ha a vádtanács úgy határozott, akár kaputos ember az illető, a kinek érdekében van, akár nem kaputos ember, a kinek szintén érdekében van, hogy ez ne történjék, a főtárgyalásra viszik a dolgát. Arra nézve, hogy a főtárgyalás előzményei milyenek szoktak lenni, csak egy példát akarok elmondani. Egy vidéki törvényszéknél, a hol főtárgyalás volt egy ügyben kitűzve, szerettem volna megnézni az iratokat. Meg is néztem, de nem találtam sem a vádlott, sem a tanú kihallgatását tartalmazó jegyzőkönyveket, kaptam azonban idéző végzést a főtárgyalásra. Bementem az elnökhöz «Nagyságos uram, szeretném az iratokat látni.» — «Hiszen itt vannak». Es mi volt ez ? Annyi volt az egész, hogy a csendőr, vagy az a községi, vagy az a nyomozó járási közeg felvett egy jelentést. Ez képezte a főtárgyalás alapját. Szóval, harmadik személy adta be a jelentést, hogy a vádlott mit mondott és a tanú mit mondott, és hogy ő mit tapasztalt, de közvetlen kihallgatást igazoló iratokat, jegyzőkönyveket nem találtam. És midőn ez iránt kérdést intéztem az elnökhöz, hogy hogy fognak ezen a bajon segíteni, azt felelte: «Ezt itt így szoktuk. A terhelt vagy beismerésben lesz, vagy tagadni fog. Ha tagadni fog, akkor még elég idő van; akkor vagy kiadjuk vizsgálatra vagy új tárgyalást tűzünk ki». — Ez a bűnvádi eljárás első részére vonatkozik. (Mozgás.) De azt is méltóztatott mondani a t. előadó urnák, hogy: «most már kevésbbé hallatszanak azok a bizonyos csendőri históriák» és «hogy azok a jegyzőkönyvek is sokkal szebben vétetnek fel.» Megengedem, hogy talán itt Budapesten igen, — ámbár tudnánk talán itt Budapesten is, nem egy, de sajnos számos esetet, a melyekben a szivünk vérzik, a midőn látjuk azokat a jegyzőkönyveket, azért, mert a főtárgyaláson azután azt mondják «a rendőrség előtt azonban beismerte». Az előzetes eljárás kérdésére vonatkozólag csak még egy megjegyzést teszek. Tegyük fel, hogy a rendőrségi tisztviselő— nem akarom mondani rosszhiszemüleg, azt sem, hogy egyáltalán meg akarja tenni, de tegyük fel, hogy meg akarná 26