Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
18 az utolsó consequentiájában megint csak annyit jelentene, hogy a védő csak jelentse be bármikor azon semmiségi panaszt; hiszen úgy is ott a Curia, majd megnézi az, forog-e fenn más irányban is jogsérelem és így a bejelentő amúgy is el fogja érni czélját. Ez nem lehetett a törvény intentiója. A törvény inten- tiója az volt és követeli is, hogy azt, t. i. a törvényt mindenki tudja. Ha azután a Curia azt látja, hogy jogsérelem történt, akkor ott van a törvény, a mely azt mondja, hogy «nekem Curiának igenis jogomban áll, sőt kötelességem is a netán fenforgó semmiségi okot hivatalból is constatálni s a jogsérelmet, hacsak lehet orvosolni.» Abból a statisztikából, a melyből a halálbüntetésre vonatkozólag következtetéseket méltóztatott vonni, szerény nézetem szerint szintén más consequentiákhoz jutunk. Ha az igen t. előadó úr — és ezt természetesnek találom — olyan nagyon követeli és pártolja az esküdtszék intézményét, akkor azt az intézményt el kell fogadni úgy a hogy az van. Ha azt méltóz- tatik mondani, hogy «vox populi vox Dei», akkor ezen «vox Dei» megváltoztatásába a Curia sem bocsátkozhatik. (Igaz!) Ha ki van mondva az esküdtszék által a «bűnös» és ha meg van állapítva, hogy az a gyilkos pl. bement valahová és orvul megölte áldozatát, akkor az a Curia akármit csinál is, nem tehet mást, mint hogy azt mondja: «Miután nem látok semmiféle semmiségi okot, mert nekem respektálnom kell itt a «vox populi vox Dei»-t, én az ítéletet meg nem semmisíthetem. Már most van egy egész iskola, a mely az esküdtszéki intézményt egyáltalában perhorreskálja; és én nem tudom, hogy nem kell-e bizonyos irányban csatlakozni azokhoz, a miket Doleschall és Balázs t. tagtársaink e tekintetben mondottak, mert szerénymagam is bizony igen sok esetben láttam úgy működni az esküdtszéket, a mint hogy annak nem kellene működnie, láttam én is, hogy az esküdtek inkább azt keresték, hogy melyik büntetési nem az enyhébb mint azt, hogy vájjon a 281— 279. avagy a 280. §. esete forog-e fenn. Azonban, ha az a «nép» már kimondta egyszer azt, hogy azon kérdéses esetben ő a 278. §. fenforgását látja, akkor a Curia jogsértést követne el, még akkor is, ha szabadon disponálhatna, hogy ha ezen 278. §-t nem alkalmazná. is
