Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Szladits Károly: Az egyesületi jogról tekintettel a polgári törvénykönyv tervezetére [212., 1903]
31 hogy csak esetről-esetre, minden egyes jogügylet alkalmával). Nos, de akkor hát a legrosszabb esetben is ugyanoda jut a hitelező, mintha egylettel állana szemben: így is, úgy is csak az egyleti vagyonból nyerhet kielégítést. Ámde még egy lényeges különbség van társaság és egyesület közt. Az egyesület képviselő szerve, mint törvényes képviselő, minden jogügyletet megköthet az egyesület nevében és a képviseleti jog korlátozásai csak úgy érvényesíthetők harmadik személy ellenében, ha az egyesületi könyvbe be vannak jegyezve; a magánjogi társaságnak ellenben elvileg nincs törvényes képviselője, s minden társ csak a többi meghatalmazásával kötelezheti a többit vagy a társasági vagyont. Csak ha az egyik társ ügyvivőül van a társasági szerződésben kijelölve, akkor van a Tervezet 1710. §-a értelmében «kétség esetében arra is fel jogosítva, hogy társait a reá bizott ügyvitel körében más személyek irányában képviselhesse». Az ügyvivő társ tehát, igaz, a Tervezet szerint a többinek egyúttal vélelmezett meghatalmazottja ;* de csak «kétség esetében» s a «reá bizott ügyvitel körében». Mind olyan korlátozások, a melyek a harmadikkal szemben a kötött ügylet érvényességét nagyon kétessé teszik. S e mellett nemcsak harmadik személyek érdekeiről van szó, hanem az egyesületi tagok érdekeiről is. Végre is épen olyan fontos, hogy az egyesületi tagok érdekeit védjem az egyesület részéről való kizsákmányolás ellen, mint az egyesülettel szerződő idegenek jogait. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy szép hazánkban mennyi társulás alakul egyenesen mások becsapására ! Ha már most gyanútlan emberek egy belügyminisz- terileg jóváhagyott egyesületbe, a melyet önálló szervezetnek, jogi személynek tekinthetnek, mit sem gyanítva, belépnek s * Ugyanígy osztrák ptkönyv 1190. §. (kivéve az 1008. §. szerint szükséges különleges meghatalmazásokat). A német ptkönyv szerint a kérdés controvers. Planck kommentárja (ad 714. §.) a törvény szövegét «ermächtigt zu vertreten» úgy magyarázza, hogy ez nem meghatalmazás a harmadikkal szemben, hanem csak a többi társsal szemben való kötelmi jogosultság arra, hogy az ügyvivő társ tőlük meghatalmazást követelhet, vagy velük szemben mint bizományos járhat el; Oertmann (ad 714. §.) és Cosack (Lehrbuch II. 396.1.) ezzel szemben a rendelkezésben direkt törvényes meghatalmazást látnak. 125
