Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: A pragmatica sanctio és a házi törvények [206., 1902]
10 Hogy e kérdést helyesen megoldhassuk, oly más értelmezéseket is meg kell bolygatnunk, a melyek idáig a communis opinio védőszárnyai alatt nyugodtak. A közfelfogás szerint a kérdéses pontban a trónutód kellékei vannak megállapítva, meg- kivántatván még a három ág egyikéből való leszármazás mellett, hogy törvényes házasságból született és római katholikus legyen. Az is föltűnő, hogy ha kikötötték már, hogy ausztriai fő- herczeg legyen, miért külön kifejezetten megállapítani, hogy törvényes házasságból született legyen; mikor az ausztriai fő- herczegi minőségben még több, t. i. az egyenrangú házasságból való származás is benfoglaltatik; a minthogy benfoglaltatnának az összes többi feltételek is, még a róm. katholikust sem véve ki. Viszont, ha a törvény az enumeratiót, a kellékek külön felsorolásának a módját választotta és már megállapította, hogy törvényes házasságból származott legyen, valószínű-e, hogy az egyenrangú házasság kívánalmát, a mi csak a «legitimus» mellé még egy jelző odatételéből állt volna, hirtelen elharapja s beleburkolja az «archidux» kitételébe, a melylyel pedig az eddigi magyarázatok szerint semmi újat sem mond, semmi új föltételt nem köt ki az eddigieken fölül, csak azt, hogy egyenrangú házasságból származott legyen, a mit tehát directe is megmondhatott volna. Sót mindez annál feltűnőbb akkor, ha Szilágyi fölfogása áll, hogy a törvény nem akart más factornak ezutánra latitudeót engedni az «archidux» minőség kellékeinek megállapításánál, hanem az 1723-iki jogi helyzetet fixirozta. Mind e kétségekhez hozzá járul még az is, hogy váljon a törvény csakugyan törvényes házasságból való származást kiván-e. Az a kérdés, hogy váljon ezt a kitételt: legitimos successores — mert a törvényben ez áll — lehet-e, szahad-e oly értelemben venni, hogy az törvényes házasságból származott ivadékot jelent? Úgy hiszem, hogy maga a szó értelme és az egész mondat tartalma kizárja e fölfogást. Successor általában utódot, s mint ilyen szükebben örököst is jelent, de nem gyermeket, nem vérbeli leszármazót, nem is vérrokont. Lehet igen sokszor a leszármazó vagy a vérrokon is successor, de nem mindig kell annak lenni. Ezért szólnak törvényeink hsereditaria successióról, a mi nem tautológia, hanem azt teszi, hogy öröklésen alapuló utódlás ellentétben például oly utódlással, a mely 10
