Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Vargha Ferencz: Sociologia és büntetőjog [207., 1902]
tentiával lövi agyon, vagy kaszabolja le ellenfelét; ez az indok szükségessé teszi, hogy ma a XX. században is ezt az atavis- ticus tünetet csak keztyüs kézzel kezeljük. És azt kérdezem, nem nagyobb társadalmi kényszer alatt áll-e maga a társadalom autó suggestio folytán, midőn ezt a barbár intézményt eltűri ? Mindentől megtudtuk büntetőjogunkat tisztítani, csak ettől a szégyenfolttól nem. Pedig mily egyszerű volna annak a kiirtása! Büntessük a párbajt épen úgy, mint a siílvos testi sértést; a börtönbe került gavallérokkal ép úgy suroltassuk a fogház czelláit, mint a többi szegény rabokkal, ép oly kosztot adjunk nekik, mint a többieknek, meg vagyok róla győződve, hogy az az úgynevezett társadalmi kényszer, melyre oly nagy előszeretettel hivatkoznak ma a «gáncs és félelem nélküli lovagok», nem is lesz olyan nagy kényszer, a minek egy kis törvénytisztelettel nem lehetne ellenállani. Főleg, ha a kérdés másik részét is kellőleg szabályozzuk; értem ez alatt a becsület védelmének kérdését. Nincs oly rugalmas jogi érdek, mint a becsület; következéskép a büntetésnek itt kell legnagyobb latitude-del bírni, hogy a biró a becsületsértés legkülönbözőbb árnyalatait s fokozatait is el tudja a büntetés keretében helyezni. Alkalmazzunk vagylagos büntetést; pénzbüntetést vagy öt évig terjedhető fogházat. Igaz, hogy ez súlyosabb a súlyos testisértés vétségének büntetésénél. De azt kérdezem, bizonyos körülmények közt nem súlyosabb-e a becsületsértés, mint a súlyos testi sértés? Gondoljunk csak a női vagy családi becsületre; ha a feleség vagy család becsületét szennyezi be valaki, minden tisztességes, erkölcsös embernek jobban fáj az, mint ha egy goromba paraszt megszurja a késével. Addig, a míg a törvényhozás az obscurus előítéletekkel nem mer szembeszállani; addig míg a párbajt a közönséges testisértésekhez be nem osztja s a becsületet kellőleg nem védelmezi, a társadalomnak ez a rákfenéje kiirtható nem lesz. Mielőtt a gavallérok világától búcsút vennék, a codexnek még egy igazán komikus intézkedésére kívánom a tisztelt hallgatóság figyelmét felhívni. Értem a Btk. 299. §-át, mely kijelenti, hogy a ki a párviadal szabályait megszegte : a közönséges 21 83
