Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Vargha Ferencz: Sociologia és büntetőjog [207., 1902]
a torvény, mely az életet szabályozza, nem experimentál- hat soha. A tudomány azonban lázas tevékenységet fejt ki s nem is gőz, hanem a villam gyorsaságával halad. Mióta Wundt, Bain, Ribot, Féré, Binet és egész serege a lelkes kutatóknak elhagyva a metaphysika imbolygó talaját s a dualisticus világfelfogást, mely a testtől különvált lélek létezését hirdette; s szellemi életünk különféle megnyilatkozását nem keresik és nem találják másban, mint az agy különböző munkájában, azóta az élettani lélektan csodálatos eredményeket termelt, melyek majd megjelölik a módját annak is, hogy — ha az eszmék leszűrődnek — miképen reformáljuk a büntetőjog felelősségi rendszerét. Nagyon jól ismerjük az eszmék harczában a két szélsőséget, melynek innenső határát az akarat-szabadsága, a másik mesgyéjét pedig Lombroso jelzi. E kettő közt számos kísérletező helyezkedik el. Hogy egy párt ezek közöl bemutassak : felemlítem Dubuissont, a ki a beszámításhoz csak annyi értelmiséget kíván, mely tudtára adja a cselekvő alanynak azt, hogy mit tilt és mit enged meg a törvény. Ferri a jogi sociologia alapján felelősségre vonja azt, a ki veszélyes. Garofalo nem az erkölcsi szabadság foka, hanem a cselekmény veszélyességének nagysága szerint állapítja meg a felelősséget. Paulhan az erkölcsi kötelességre helyezi a súlyt s azt mondja, hogy az erkölcsi kötelesség nem más, mint ama természeti szükség megnyilatkozása, mely arra törekszik, hogy összhangban legyünk a társadalom fejlődés-törvényeivel. Ennek törvényes sanctiója az, hogy az egyénből mindazt ki kell űzni, a mi a társadalom szervezetére veszélyes. Minél nagyobb összhangban áll az egyén cselekménye jellemével, szokásaival s szenvedélyeivel: felelőssége is annál nagyobb. Ez világos és természetes, mert a cselekmény minél közelebb áll személyiségünkhöz, annál kevesebb abban az idegen elem s annál több abban egyéniségünk kinyomata. Tarde azt tanítja, hogy az erkölcsi felelősség független a szabad akaratban való hittől; melyet ő téves hypothesisnek 79 2 i?
