Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: A pragmatica sanctio és a házi törvények [206., 1902]
5 A másik ellentétes felfogás szerint, a mely különösen az 1900. év őszén a képviselőházban lefolyt nagy vita során formu- láztatott a magyar közjog egyik elismerten legnagyobb tekintélye által és bizonyos tekintetben a törvényben is kifejezést nyert, a házi törvényeknek semmiféle részben sincs jogforrási minőségük és az örökösödési kérdések is kizárólag az 1723-iki törvények tartalma szerint birálandók el. Ezt a felfogást így szinte az egész ház osztatlanul elfogadta, azonban annál mélyrehatóbb ellentétek jelentkeztek a körül, hogy mi hát ezeknek az 1723-iki törvényeknek a tartalma, hogyan értelme- zendők rendelkezéseik. És azon beható, fürkésző vizsgálgatás, az egyes rendelkezések összemérése és consequentiáik lefejtése, a mit a tárgy körül kifejlett nagy érdeklődés és az actuali- tás láza előidézett, számos gyöngéjét, ellentmondását tárta föl ezen törvények eddig közkeletű magyarázatának, a nélkül, hogy az eddigi felfogást kifogásolók magok megnyugtatóbb és kielégítőbb eredményre juthattak volna. A vita középpontja az 1723:2 t.-cz. 7. §-ának miképen való értelmezése volt. E helyütt állapíttatnak meg a közkeletű felfogás szerint a trónra hivatottban megkivántató föltételek. A vonatkozó hely, az értelem kiegészítésére szükséges előző mondatok előre bocsátásával a következő: a magyar törvény és mennyiben a házi törvényekre. Viszont lia kir. rendelet kellékei kivántatnak meg, akkor egyszerűen kir. rendeletek volnának : de tudvalevőleg a házi törvények a kir. rendeletek kellékeivel épen nem bírnak. Balogh Arthur (A magyar államjog alaptanai. 1901.) szintén a források közt említi az uralkodó ház családi törvényeit. Forrásoknak tekinti annyiban, a mennyiben a magyar törvény (1723: I. és II. t.-cz.) a trónörökösödés szabályozósánál a házi törvények rendelkezésére utal. (20. lap.) Viszont a legújabban Ferdinandy, az 1900. évi országgyűlési felfogást teszi magáévá Közjogában (95 1.), a mivel azonban ellentétben van azon felfogása, hogy az ország «királyának trónra következési rendje magyar törvény rendelkezése alapján idegen jog szerint van megállapítva.» (359 1.) Czirákynál és Virozsilnál e kérdésre nézve mit sem találunk, hacsak az előbbinél azt a távoli vonatkozást figyelembe nem veszszük, a mi a 80 §-ban (75. 1.1 foglaltatik: «... ut qui jure isto Austriae summa eum potestate praeest, Idem Hungáriám quoque . . . regat, ac gubernet.» 5
