Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
A jogi vizsgákról szóló vita (1902. május) [210., 1903]
92 halad a képzés pályája; ez az a pont, melynél a vizsgát letéve a közigazgatási pályára menőknek elméleti képzése megáll; ellenben ezen ponton túl is kell, hogy kezdődjék egy további elméleti képzés azok részére, a kik bírói vagy ügyvédi pályára készülnek. A további kérdés csak az lehet: hol kérjük számon ezt az elméleti plust? A megoldásra két mód kínálkozik. Egyik az volna, hogy az elméleti többletnek követelését ama bizonyos nagy gyakorlati vizsgának tartjuk fenn. Hiba volna, contradictio in adjecto, mert az elméleti tudásnak fürkészése gyakorlati vizsgának nem a feladata; és mert ily gyakorlati vizsgának egész szervezete, a censorok túlnyomó számának képzettsége, gondolkodási és működési iránya egyenesen kizárja azt, hogy elméleti mély tudást alaposan számon kérjenek és megnyugtatóan konstatáljanak. Logikai kényszerűséggel áll tehát elő, mint egyedül lehető, a megoldás: hogy azok részére, a kik ügyvédi vagy bírói pályára mennek, az elméleti államvizsga s a nagy gyakorlati vizsga közé egy további elméleti vizsga ékeltessék be. Ennek az elméleti vizsgának azt az anyagkört kell felölelnie, melynek alapos tudásától és mély átértésétől függ igazságszolgáltatásunknak jósága. Tárgyai volnának tehát: a magyar magánjognak (kapcsolatban a hiteltörvónyekkel) s a büntető jognak tudományosan mélyített ismerete. Quasi: a tételes jognak tudorsága kreáltatnék. Megadatik-e a doktorczim a vizsgát megállónak, mellékes. Megadandónak vélem, mert a vizsgának színvonala megütné a tudásnak azt a mértékét is, melytől a tervezet indokolása sem tagadja meg a tudori kvalifi- kácziót. Vallom tehát, hogy a kötelező doktorátus a most javasolt alakban fentartandó és nem érzem magam meggyőzve azon részben nyílt részben lappangó érvek által, melyekkel a minősítő doktorátus kiküszöbölését indokolhatni vélik. Azzal a legnyomósabb érvvel szemben, hogy a minősítő hatály a doktorátusnak tudományos értékét csökkenti, megtaláljuk a czáfolatot a német példában, de saját 1874 előtti állapotainkban is. Németországban a doktorátus, melynek nincs minősítő ereje, a vagyonosabbak luxus-czikkévé dévai276
