Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)

A jogi vizsgákról szóló vita (1902. május) [210., 1903]

77

összehasonlítani ezt a mukásságot kettővel: egyfelől azzal az idővel, a midőn még kevesebb volt a vizsga és másfelől a vidéki akadémiákkal, a hol mindenkor kevés a vizsga. Az ember — ugyebár — azt várná, hogy most kevesebbet produkálnak a professzorok, mint azelőtt, a midőn kevés volt a vizsga, és hogy Pesten kevesebbet produkálnak, mint a vidéken, a hol nincs vizsga. De a valóság ellenkezőt mond. Soha, a mióta a budapesti egyetem jogi fakultása fennáll, olyan sokat a tanárok nem írtak, mint a mennyit Írtak pl. az utolsó 5—6 év alatt. Ez az egyik eredmény, s ezért ha a budapesti egyetemi tanárok irodalmi szempontból való hanyatlásáról beszélnek, ez egyszerűen valótlanság. A mi persze a qualitás kérdését illeti a quantitás kérdésével szemben, erről eltérők lehetnek a nézetek. De méltóz- tassék az iránt tisztába jutni, hogy a sok idő, vagy kevesebb idő csak arra nézve dönt, hogy az ember mennyit ir, de hogy mit

ir, erre nem az idő adja meg a választ, hanem az a trivialis igazság, hogy semmiből más ki nem jöhet, mint a mi benne van. A mi pedig a vidéki akadémiákkal szemben való viszonyt illeti, itt egyszerűen tény az, hogy a kettőt össze sem lehet hasonlítani. Nem szívesen mondom ki, de talán össze-vissza egy-kettőnek kivételével, a vidéki akadémiák, nézetem szerint, számba vehető tudományos munkát alig mutatnak fel. Másfelől pedig csak tényt konstatálok, ha kimondom egy lehelet alatt azt is, hogy — több gyöngébb munka között, mely természetesen megjelenik a budapesti egyetem tanári karából is — ott van egy pár kitűnő könyv is, még pedig épen az utolsó 5—6 esztendőből, közöttük olyan, mint pl. Zsögöd «Fejezetei», mely tankönyvnek ugyan nem alkalmas, sőt szerzője részéről tudtommal nincs is annak szánva, de mint tudományos munka nézetem szerint a legerősebből való, mi magyar jogász tollából valaha kikerült. És hasonlóan beszélhetnék több más könyvről

is, ha szerénytelenségnek nem vehetnék, hogy kollégáimat dicsérem. Itt egy pár olyan könyvet tartok szem előtt, a mely az utolsó 5—6 esztendőből való, teszem Balogh Jenő kollégám könyvét, a ki a bűnvádi eljárásról írt nagy apparátussal és tudományos készültséggel; és szem előtt tartok több más önálló munkát tudományunk legkülönbözőbb tereiről, nem is szólva a nagyszámú tankönyvekről, melyek nagyobb része jó-