Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: A pragmatica sanctio és a házi törvények [206., 1902]
Megfelel rá azzal, hogy fölállítja azt a tételt, melynél fogva az egyenrangú házasság intézménye az 1723 : 1., 2. t.-czikkek- ben kifejezett szavakkal ugyan nincs benne, de igenis benne van félreismerhetetlenül, mint az ott foglalt határozatoknak szükségszerű elutasíthatlan következménye. Mert a törvény kifejezett szabálya, hogy ugyanaz legyen magyar király, a ki a többi országokban uralkodó, tehát a sorrend teljes egyformaságát akarja; akarja, a mi ugyanezt eredményezi, a felosztatlan együttes birtoklást. Mindezt azonban csak ügy lehetett, hogy midőn a rendek a törvényt elfogadták, akkor ugyanabban az értelemben kellett, hogy vegyék ezeket a kifejezéseket, melyek minden egyes trón öröklésre hivatott személynek lényeges kellékei: legitimi descendentes (sic!) haeredes et successores archiduces utriusque sexus, a mely értelemben és jelentésben benne foglaltattak abban a trónöröklési rendben, a melylyel azonost akartak az örökösökre és az egymásra következés sorrendjére megállapítani: a milyen értelemmel és jelentéssel birtak ezek a kifejezések ezek a fogalmak az uralkodóház örökösödési rendjében, a mely egyszersmind az örökös tartományok és országok jogérvényes örökösödési rendje volt. Ámde 1723-ban csak az egyenrangú házasságból eredő törvényes leszármazott lehetett successor, az az trónutód, csak ez tartozott a családhoz, a házhoz, s ez nemcsak az ausztriai házban volt így, hanem ez egyszersmind trónöröklési törvénye volt a lajtántuli tartományoknak és országoknak. Lehetetlen tehát, hogy másként, más értelemben vették volna az örökösödés megállapítását az 1723: 1. és 2. t-czikkek, mint úgy, hogy egészen konformis legyen ahhoz, a mely Ausztriában fenállott, tehát elfogadásával az egyenrangú házasság intézményének is».* A Szilágyi felfogása tehát ezen törvényekről az. hogy ezek teljesen ugj'anazon trónöröklési kellékeket és ismérveket akarták és foglalják is magukban mint az osztrák szabály, ennélfogva a használt kifejezéseket oly értelemben kell venni, a mely egyezik az osztrák renddel. Elfogadva már most azt, hogy a magyar törvény mind e kellékeket ugyanúgy akarja meghatározni s így a szavakat oly értelemben használja, hogy az osztrák öröklési rend szabályai* Kpvh. Napló 1900 nov. 6. 267—8. 1. 27 27
