Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
A jogi vizsgákról szóló vita (1902. május) [210., 1903]
60 németektől vették át; rendkívül sokat vártak tőle és nagy igyekezettel akarták azt meghonosítani a franczia felső jogi iskolákon is. Én azt tapasztaltam, hogy egy-egy ilyen seminariumon -— a kisebb egyetemeken, pl. Heidelbergában — a mely természetesen nem kötelező, mert Németországban teljes tanszabadság uralkodik, 15—20—25 ember vesz részt. Szerintem ezen semi- náriumokat csak hetenként egyszer vagy kétszer lehet tartani és ezeket nem lehet úgy, mint a főkollégiumokat a puszta tra- dálást nyomban egymásután. Már most egy hatszáz hallgató által látogatott főkollégiumot véve alapul, ha egy seminárium hallgatóinak számát maximálisan 20—40-re teszem, akkor legalább 20 practicumot és semináriumot kellene tartani. Több hallgatóra nem is lehet számítani, mert 50—60—100 hallgató által látogatott practicumnak vagy semináriumnak semmi értelme sem lesz; az csak névleges seminárium lesz. Az a semi- nariumi nevelés, a mely a legfontosabb, a mely azt jelenti, hogy a hallgató folytonos szellemi érintkezésben legyen a professo- rával, hogy a professor a maga szellemét beleöntse a tanulóba; hogy beleöntse a tudomány iránti szeretetet, hogy beleöntse azt, a mire szüksége van a praktikus életben; hogy felkeltse benne az érzéket, a kedvet arra, hogy maga is foglalkozzék a tudományok művelésével; hogy bevezesse a forrástanulmányok titkaiba, azoknak magyarázatába; az a semináriumi nevelés, a melynél szükséges, hogy az az illető hallgató többször kikér- deztessék; hogy legalább havonta egyszer feleljen, értekezzék azon tanár előtt és ez kiigazítsa az ő feleletét: mindezt olyan óriási összpontosítás mellett, a milyen a budapesti egyetemen van, csaknem lehetetlen minden hallgatóra kiterjedően kötele- zőleg keresztülvinni. Ez csak ott valósítható meg, a hol a hallgatók száma kevesebb; a hol a tanárnak több ideje van. Ily körülmények között kétségtelen, hogy egészen helyes irányú törekvés az, hogy ezeket a vidéki intézeteket is alkalmatosakká tegyük arra, hogy a kellő elméleti képesítést megadhassák és hogy a fiatalságot nagyobb számban és jobban vonzhassák a saját körükbe, mint azt eddigelé tették. De van egy másik oldala is ennek a kérdésnek, a melyet szintén nem szabad elhanyagolnunk. Azt tartom, hogy a fővárosi nevelésnek a fiatalságra nézve is több hátránya van, annak ш
