Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: A pragmatica sanctio és a házi törvények [206., 1902]
17 A törvény maga megadja a felvilágosítást, mikor a successores mellé mindjárt hozzáteszi «utriusque Sexus Austria1 Archiduces.» Vagyis e kitételek együtt összefoglalva tesznek egy meghatározást: eorundemque legitimos (Bomano-Catholicos) Successores utriusque Sexus Austriae Archiduces. Azoknak adja meg tehát a törvényünk az utódlást, a kik azon három említett császárnak és királynak törvényszerinti utódjai az ausztriai fő- herczegségben, vagy ily értelemben véve : «mindkét nembeli fő- herczegi utódjaiknak». Nagyobb megerősítésére annak, hogy az Austrri® archiduces csakugyan appositiója a successoresnek, idézhetem analog kifejezés gyanánt a törvénytárból mindjárt a következő, sokak által szintén a pragmatica sanctio elnevezése alá foglalt 1723:3. tczikket, a melyről föl lehet tenni, hogy az 1. és 2. tczikkel azonos terminologiájú. Ott ily kitétel használtatik az 1. §-ban: pariterque successores, legitime coronandi Hungáriáé et Partium eidem annexarum Beges. Valamint hivatkozhatom az azóta kiadott összes inauguralis diplomákra, melyeknek 5-ik pontjában e kitétel foglaltatik: Haeredes et successores Nostri, futuri Neo-coronandi haereditari Beges . . .* a mi teljesen ugyanazonos constructio az 1723:2. t.-czikkben foglalttal és kétségtelenné teszi, hogy ott a successores az Archiducesre vonatkozik. Már most megállapíthatjuk a lényeges külömbséget ezen magyarázat és az eddigiek közt. Az eddigiek, a melyek nem hozták a legitimus successorral kapcsolatba az Austrise Archidux kitételt, ez utóbbit magában állították föl mint minősítést: osztrák főherczegnek kell a soron levőnek lenni s így természetes, hogy az öt leány ágait, József és Lipót ágainak successiora való jogosultságát ezzel kiegyenlíthetlen ellentétbehozták. Migellenben az általam adott magyarázat szerint, melynél fogva a törvény követelménye csak az, hogy az illető az ausztriai főher- czegségben is törvényszerű successor legyen, teljes összhangban van ez ágak esetleges successiója a fölállított kívánalmakkal: ban és nálunk a trónt.» Tehát a trónöröklés egyik föltétele, hogy successor legyen, successor pedig az, a ki örökli a trónt! * 1741 : 2, 1790/1 : 2, 1792 : 2, 1836: 1. 2 17
