Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: A pragmatica sanctio és a házi törvények [206., 1902]
15 Majd a 11. §-ban: Et nonnisi post omnimodum praedicti Sexus defectum avitam et veterem . . . Consuetudinem ... in Electione et Coronatione Regum locum habituram ; reservant intelligendam. Vagyis itt mindenütt azon ágak defectusával jelöli meg a törvény az öröklésre hivatott egyének körét, s így csakis a törvényes származásúakra vonatkozik, mert a defectus seminis törvényes leszármazók hiányában beáll. De nem is volt szükség a törvényes házasságból való leszármazás kikötésére már csak azért sem, mert az országgyűlés ismerte az osztrák örökösödési rendet, elébe lett terjesztve, s ott a törvényes házasságból való leszármazás kelléke, mint láttuk, nagyon gondosan körül van írva és biztosítva, s így azon kapcsolatnál fogva, mely az osztrák és a magyar örökösödési rend között van, s melyről később szólunk, annak a mi törvényünkben való külön kifejezett biztosítása szükségesnek alig látszhatott. Ha már így arra az eredményre jutottunk, hogy a legitimus jelző nem törvényes születést jelent, hátra volna annak a megállapítása, hogy tehát mit jelent. Legitimus successor törvényes vagy törvényszerű, vagy törvényszerinti utódot jelent. Midőn az 1715:26. tcz. azt mondja, hogy... Fiscum Regiu m . . . universorum Bonorum . . . caducorum verum et legitimum Successorem . . . expecti sunt SS. et 00.» akkor azzal nem azt akarja kifejezni, hogy a fiscus törvényes házasságból született, hanem hogy törvényszerinti jogutód vagy ha tetszik, örökös. Az 1572 : 2. t.-cz.-ben (I. pozsonyi 0. gy.) megemlítik a rendek, hogy ők Filium Majestatis Suae Caesaerse natu maximum, Serenissimum Principem et Dominum, D. Rudolphum, Archi- Ducem Austriae etc. in legitimum Sucessorem Majestatis •suae, Ведет videlicet Hungáriáé declarandum petebant...» Senki sem fogja azt tartani, hogy a rendek arra kérték a királyt, hogy ők legidősb fiát törvényes gyermeknek jelenthessék ki, hanem a királyságban kiálthassák ki töi'vényes utódjának. A legitimus successor értelmére szintúgy világot vet Mária Terézia I. decretumának bevezetése, a hol azt mondja a királynő magáról, hogy 1722: 1. és 2. tczikkek rendelkezésénél fogva 15
