Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Schächter Miksa: Az orvosi beavatkozás jogáról és az orvos felelősségéről [202., 1902]
18 gyakorló orvos mindezekkel a kellékekkel nem rendelkezett, tehát felelős? Vehető-e zokon a jogásztól, ha gyanakvással kíséri a szakértő nyilatkozatát, ha egy másik kiváló bécsi tanár, A lbert, úgy nyilatkozik: «Die gerichtlichen Gutachten mancher Ärzte bilden geradezu eine Gefahr für die Sicherheit der Menschen», hogy némely ilyen szakértő véleménye valóságos veszélyeztetése a közbiztonságnak. És be kell vallanunk, hogy legjobb meggyőződésünk és legjobb tudásunk szerint adott véleményünknél is nagyon ingadozó talajon állunk, mert Billrothnál a legnagyobb tudást, a legtöbb gondosságot és a legerősebb meggyőződést tételezzük föl, annál a szerencsétlen közönséges orvosnál pedig, ha nem is egészen az ellenkezőt, de jóval kevesebbet. De felelős-e az orvos első sorban kevesebb tudásáért? Nem is támaszkodva Mefisztónak azon, az orvosi tanulmányokról mondott és kétségtelenül szintén igaz mondására, hogy «mindenki csak annyit tanul, amennyit tud», nagyon elterjedt a nézet orvosi körökben is, hogy a tanítás fogyatékossága az orvosra háramló és napról-napra növekedő feladatokkal szemben, az oka annak, hogy az orvos gyakran éppen tudás dolgában nem áll feladatának magaslatán. Ha ez igaz, úgy a «kellő tudás», mint a fentemlített felelősségi «standard» első pontja nem áll erősen helyén. És hogy ez a felfogás még orvosi körökön túl is terjed, bizonyítja az a furcsa közlés, mely nemrég a londoni híres «Truth»-n&k hasábjain jelent meg és mely arról szólva, hogy katonaorvosok egy katonának mindkét szemét kivették, mígnem kiderült, hogy a műtétre okot szolgáltató fájdalmak székhelye nem a szemekben, hanem az arczcsontok egy üregében volt — és ebből a históriából a «Truth» szerkesztősége fölöttébb jellemzően nem azt következteti, hogy ezeket a katonorvosokat csekély tudásuk miatt felelősségre kell vonni, hanem csak azt, hogy a katonaorvosokat ismétlő cursusokra kell küldeni, hogy valamivel többet tanulhassanak. A tudás elégtelensége miatt az orvost felelősségre vonni különben is csak akkor igazságos, ha csekélyebb tudásával ott és oly körülmények között vállalkozott kezelésre, a hol és a midőn más, a fenforgó feladatra alkalmasabb orvos is 90
