Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Sipőcz László: A törvénytelen gyermekek jogállásáról [201., 1902]
77 A ma is elmondottakat egybefoglalva, bármit hallottam is felfogásom ellen eddigelé felhozni, én annak ellenében, fájdalom, csak egy érvet fogadhatok el komolynak és ez az, hogy nem valószínű, hogy én meg fogom érni az én eszméimnek az én életemben megvalósulását. Ezt elismerem, de ez nem azt fejezi ki, hogy lehetetlen az, a mit én akarok. Meg vagyok róla győződve, hogy a mint igen sok lehetetlen dolgot megvalósítottunk és lehetővé tettünk, -— méltóztassék csak az emberiség történetét újból és újból elolvasni — úgy elkövetkezik majd egy olyan kor is, a melyben az emberek úgy fognak gondolkodni,hogy a törvényt nem csak a jogászok számára kell alkotni; a midőn úgy fognak gondolkozni, hogy a jog annyi, mint erkölcs, a törvény, pedig annyi mint igazság; a mi pedig igazság és erkölcs, annak csak egy lehet a kútforrása és végső czélja: az emberiségnek egyetemes szeretete. Ezt a törvényt okvetlenül be fogják iktatni törvénykönyveinkbe és akkor a bíró nem lesz kénytelen szívének sugallata, jobb meggyőződése ellenére alkalmazni a rideg és az igazi élettel és társadalmi felfogással ellenkező törvényt; akkor nem rettegni fognak a törvény szigorától, hanem abban lelik majd a legjobb barátot és akkor, remélem, nem fogják lehetetleneknek mondani az én eszméimet sem, a melyek, megengedem, hogy a társadalom mai felfogása mellett, koraiak, de okvetlenül és egyedül erkölcsösek, tisztességesek és igazságosak és ezért kell, hogy valamikor győzelemre és diadalra jussanak. 77
