Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Sipőcz László: A törvénytelen gyermekek jogállásáról [201., 1902]
67 hogy az fenmaradjon és össze ne dőljön. Nem kell befalazni t. teljes-ülés, a házasságba a törvénytelen gyermekek holttesteit ; nem kell befalazni azt az óriási nyomort, a melyet ez az intézmény szül és fentart. Az előadó úr ő nagysága azt mondotta, hogy ha a törvénytelen gyermekek intézménye eltöröltetik is, a társadalom ezt respektálni nem fogja: mindig emlegetni fogja azt, hogy ez házasságból született, ez pedig nem született házasságból. Én e tekintetben nem vagyok olyan pes- simista, sőt annyira megyek, hogy a törvénytelen gyermekek intézményének eltörléséből a házasságok számának szaporodását várom. Mert ha a törvénytelen gyermek intézménye az egyik bűnös félre nem lesz prcemium, hanem épen olyan teher lesz, mint a törvényes gyermek, akkor az a férfi mindenesetre életközösségre, házasságra lép azzal az asszonynyal, a kinek gyermekei tékintetében épen úgy van kötelessége a kázasságon kívül, mint a házasságban. És azok a külömbségek a melyek a társadalomban most az intézmény első évében talán meg lennének, idővel el fognak simulni. De ha nem is simulnak el, hány társadalmi előítélet van, a melyeket a törvény nem respektál, mert hiszen a jogállamnak és a jogállam létének alapját képezi. Hiszen hiába mondja ki a törvény azt is, hogy minden felekezet egyenrangú ! nagyon jól tudjuk, hogy a társadalomban ez az egyenrangúság a sziveket még nem hatotta át, de vájjon lehet-e ebből azt következtetni, hogy immár a törvény a társadalmi kinövéseket sanctionálja. Ismét az a hiba, hogy az intézmények megbirálásánál nem a feltétlen igazságokból indulunk ki. Én, uraim a törvénytelen gyermekek intézményének eltörléséből csak a rémirodalomra várok kárt. Megfognak szűnni azon rémregények, a melyekben a nászéjszakán megtudja a férj; hogy tulajdonképen törvénytelen leánya lett a felesége. De megfognak szűnni azok a tragédiák, a melyek napról- napra játszódnak le úgy künn a falusi temetőkben, mint a törvényszékek termeiben. Én láttam ezeket az embereket a vádlottak padján, a mint a legnagyobb hidegvérűséggel, a legnagyobb szemérmetlenséggel vallották be bűneiket, azt, hogy loptak, raboltak, csak egy kérdésre adták meg suttogva a feleletet, a midőn a tárgyalási elnök azt kérdezte tőlük, hogy ki az apjok és erre azt felelték: «Nem tudom, hogy ki: törvénytelen 67 5'
