Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Sipőcz László: A törvénytelen gyermekek jogállásáról [201., 1902]
Mégis ez a vélelem, mint a római jog számtalan tétele, mint egy dogma nehezedik összes erkölcseinkre. Bécs városának polgármesterének egy geniális mondása volt e tekintetben. Azt mondotta, hogy a római joggal úgy vagyunk, mint a chinai nők a lábaikkal: ők, hogy a papucs rámenjen a lábukra, elnyomorítják lábaikat és így szorítják bele a papucsba; mi is, hogy a római jogba beleszoríthassuk életünket, megnyomorítjuk erkölcseinket. Fel van állítva a vélelem, — méltó a bohozatírók tollára: — «pater est, quem nuptiae demonstrant», és erkölcseinket, egész erkölcsi világunkat beleszorítjuk ebbe a papucsba és éppen a mélyen t. előadó úr vezetése alatt levő árvaszéknél olvastam egy aktát, a mely ezt fényesen igazolja. Egy emberről van szó, a kinek felesége Szabadkára szökik, ott egy más emberrel nyolcz esztendőn keresztül a legbensőbb viszonyban él: természetesen ezen nyolcz évi együttélésnek gyümölcsei is vannak, és megszületik a gyermek. A nagyméltóságú magy. kir. curia kimondja, hogy igaz, hogy ez a szerencsétlen félj Pesten volt; igaz, hogy az asszony Szabadkán volt; igaz, hogy ott egy harmadik is volt, de miután Szabadka és Budapest között van vasúti összeköttetés : ennélfogva nincs kizárva, hogy a gyermek a férjjé és miután pater est quem nuptiie demonstrant, stb. De még egy ecclatánsabb esetet hozhatok fel, ha nem untatom a t. urakat. Megmondom a tárgyaló biró úr nevét, - az eset oly regényesen hangzik — dr. Schermann István VI. kér. aljárásbiró úrnál tanúja voltam a következő esetnek: Feljő egy vasúti altiszt a feleségével; az asszony gyermektartásért perel; bemutatja a közjegyzői okiratot, a melyben az a bizonyos harmadik elismeri, hogy a gyermek ő tőle való és kötelezi magát a tartási dij megfizetésére, és a biró úrnak kötelessége volt О felsége a király nevében ennek daczára elutasítani az asszonyt gyermektartás iránti keresetével, mert pater est quem nuptise demonstrant; a gyermek a vasúti altiszté. A vasúti altiszt figyelmeztetve lett, hogy ő nemcsak a gyermeket tartozik eltartani, hanem arra az Ítéletre még ítéleti bélyeget is tartozik ragasztani, és ő elszörnyüködve kérdezte a jog embereit, a bírákat és ügyvédeket, hogy hol itt az igazság és hol az erkölcs. Persze ez az ember nem tudta, hogy évezredekkel ezelőtt egy vélelem lett felállítva, és hogy ő ezen véle65 5
