Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Sipőcz László: A törvénytelen gyermekek jogállásáról [201., 1902]
38 lyek most jogi szabályozás alá kerülnek, lehet, mondom, hogy ezen okok teszik azt, hogy képtelen vagyok egyetlen elfogadható érvet találni azok között, a melyeket azon irányban hoznak fel, hogy a törvénytelen gyermekek feltétlen egyenlősítése a házasságot veszélyezteti. Nem valószínű, hogy csak ezért ne házasodjék meg valaki, mert gyermekeire nézve amúgy is mindegy volna, hogy törvényesek-e vagy sem, — mert a gyermek arra nézve, a ki nem házasodik, minden körülmények közt teher, kivételekről nem beszélek. A másik eset az, a midőn van házasság és a házasfelek egyikének van törvénytelen gyermeke. Ha a törvény egyenlősíti ezen törvénytelen gyermeket a törvényessel, miért veszélyeztetné ez a házasság intézményét ? Megengedem, hogy veszélyezteti az illető házasfelek közötti békét, de hiszen ezer meg ezer dolog van, a melyekre az államnak soha eszébe sem jut, hogy szabályozza azokat és a melyek a házasfelek közötti békét veszélyeztetik és az állam mindazonáltal törvényeiben a lehető legnagyobb szigorral jár el, hogy valahogy a házasfelek e bajok daczára el ne váljanak. Lehet, sőt valószínű, hogy elő fog állni azon eset, hogy a házasfelek egy-egy törvénytelen gyermek okából komolyan össze fognak veszni; de abban is teljesen meg vagyok nyugodva, tapasztalásaim és megfigyeléseim s az emberi természet psychologiája alapján, hogy a házasfelek az esetek túlnyomó részében ismét ki fognak békülni. Avagy a törvényes gyermekek és a törvénytelen gyermekek jogviszonya az, a mitől olyan rettenetesen félni méltóztatnak ? Attól a pokoltól, a melyet az a törvénytelen gyermek találna abban a rá nézve idegen családban ? Ezt méltóztatott az előadó úrnak mondani. Megengedem, hogy az pokol ma; de ha mi egyenlősítjük őket, ha elejétől fogva átviszszük a köztudatba azt, hogy a kétféle gyermek között külömbség nincs; ha elejétől fogva arra kötelezzük az apát, hogy természetes gyermekét úgy tartsa el, mintha ő is házasságban született volna, akkor az apa családja nem lesz idegen, nem lesz az a pokol, a melytől félni méltóztatnak; akkor az a gyermek - csak úgy, mint pl. a mostoha gyermek vagy a féltestvér elejétől fogva -— megfogja találni apjának házában azon családi életet . . . (Egy hang : Sohasem!) — majd mindjárt rátérek ! . . . a melyet ma 38
