Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Sipőcz László: A törvénytelen gyermekek jogállásáról [201., 1902]
35 •vagy két ezer esztendős jogi theoriákra, amelyek lehetnek igen szépek és igen okosak, de nem mindig fejezik ki az emberi érzést, az igaz ember érzését. Csak úgy szünhetik meg valahára, hogy a törvényt szükségkép ridegnek jellemezzük és a biró sokszor igazérzése ellenére legyen kénytelen ú. n. igazságos ítéletet mondani. És hogy ez nem ntopistikus vagy idealisti- kus, vagy, ha ép úgy tetszik, socialistikns álláspont, ezt igazolom azzal, hogy valahány érző és igaz emberrel beszéltem meg ezen kérdésről, mindegyik azon állásponton volt, a melyet én épen két esztendővel ezelőtt ezen igen t. egyesületben előadni bátor voltam. Mindegyikük igazat adott nekem abban, hogy a törvénytelen gyermekek mai sorsa semmiképen sem felel még az emberiesség követelményeinek ; igazat adtak abban, hogy nem az anya és apa viszonyait, életét és szempontjait kell ezen kérdés megoldásánál szem előtt tartanunk, hanem kizárólag az ártatlan gyermekét, a ki semmi tekintetben sem adott okot a társadalomnak arra, hogy őt teljes életére megbélyegezzék, hogy kiszakítsák, kidobják a családi életből és hogy ő folytonosan félreállva, félretolva, irigyelje azokat, a kik esetleg testvérei lehetnének, és kik ott élnek és nevelkednek a családi élet melegítő sugarainál, a melyeket nem pótolhat semmi a világon. És daczára annak, hogy igazat adnak nekem, mindenki keztyüs kézzel nyúl ezen kérdéshez és senkiben sincs annyi bátorság, hogy ott, a hol ezen kérdést szabályozni fogják, ott, a hol ezen kérdés megfelelő szabályozása iránt a kellő hangulatot kellene teremteni, állhatatosan, következetesen és bátorsággal védje ezen álláspontot azért, hogy valamikor — tudom, hogy nem ma és nem holnap, de belátható időben — ezen kérdés is olyképen szabályoztassék, hogy eleget tegyünk valahára a mi szivünk parancsának és annyi millió ember annyira jogos követelésének. Az az ellenvetésük, uraim, úgy hallom, hogy ez lehetetlen, hogy utopistikus ? Méltóztassék a mi törvénytárunknak utolsó hatvan esztendei alkotásaiba beletekinteni és elképzelni, a hazai história ismerete mellett, vájjon a 19. század oO-as vagy 40-es éveiben nem tartotta-e volna mindenki idealistikusnak vagy utopistikusnak azt a haladást, a melyet ez az ország az utolsó ötven-hatvan évben felmutathat és azon elveket, a melyek 3* 35
