Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
A polgári perrendtartás javaslata. A Magyar Jogászegylet 1902. márczius és április hónapjaiban folytatott vita [205., 1902]
minden külömbségeket közömbösítő magyar nemzeti államnak mindannyiunk eszményének kell lennie. A haza a szívnek, a szenvedélyes szeretetnek, az imádatnak a tárgya, de az állam a nemzeti értelemnek, a nemzeti munkának a védő és hódító hatalomnak foglalatja és kezelője, és mi jogászok a magyar állam fönségének, ha az kérdésbe jön, védelmére tartozunk kelni. Azért is csak az az ítélet lehet rokonszenves előttünk, mely a magyar állam souverainitása nevében hozatik meg, és ebből a szempontból, ha eddig a tőzsdebiróság fentartása úgy, a mint az szabályozva volt, indokoltnak látszott, ezentúl, a mikor a rendes peres eljárás az állami bíróságok előtt is szóbeli lesz, a tőzsdebiróságnak eddigi hatáskörében való megtartása nemcsak anomalia, de anachronismus is volna. A tőzsdebiróság hatáskörét ennélfogva akként tartom meg- állapítandónak, hogy az oly ügyletekre szoríttassék, melyek tőzsdetagok közt tőzsdei forgalom tárgyát képező árukat illetőleg jöttek létre. Azt hiszem a tőzsdebiróság maga is, a mily discretióval kezelte eddig is törvényes hatáskörét, és azt a lehetőség szerint inkább szorosabbra vonni, semhogy kiterjeszteni igyekezett, hatáskörének intézményes megszorítása mellett foglal állást, és ha szabad nekem ezen tiszteletreméltó testületet illetőleg mérvadó tagokról beszélni, úgy akként vélekedem, hogy azok nézetükben magukat jelszavak után induló körök által meg- ingattatni nem fogják. A javaslat rendszerét illetőleg az eljárás szóbeli és közvetlen volta hozza magával, hogy a bíróság, mely eddig a holt betűből merítette loyalis bizonyítási szabályok által megkötve ítéletét, ezentúl a nyilvános fórumon a pezsgő élet közepette fog ítélkezni, szemben a jogkereső felekkel, kik fölépülni és jogérzetükben megizmosodni fognak, látván, mily pártatlansággal és mennyi tudással, behatolva a gondolatok és érzések forrásához osztja a magyar állam az igazságot, külömbséget nem téve szegény és gazdag, ember és ember, polgár és polgár közt. És a ki tudja, mennyire alá van vetve minden halandó a suggesztiónak, és a külső forma is, ha előkelő nyugodtságban jelentkezik, mennyire hat a sejtelmes tömegre: az megalkothatja magának jövendő igazságszolgáltatásunk fényes képét, és 265
