Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
A polgári perrendtartás javaslata. A Magyar Jogászegylet 1902. márczius és április hónapjaiban folytatott vita [205., 1902]
47 indokoknak. Nagy köszönettel adózunk a mi Curiánk felülvizsgálati tanácsának, hogy eddigelé is oly helyesen és tapintatosan kezelte ezen rendkívüli nehéz jogorvoslatot. A Curiának köszönhető, hogy possibilis állapotok voltak létesíthetők a judikatura terén ezen doktrinär jogorvoslat mellett. A mi felebbviteli rendszerünkkel szemben a német birodalmi perrend minden fokon, tehát a felebbezési és a felülvizsgálati eljárásban is, kötelezővé teszi a szóbeliséget. Javaslatunk nem fogja fel a szóbeliséget önczélnak, csupán eszköznek és csak ott alkalmazza és oly mérvben, a hol és a mennyire szükség van reá. A hol tényállást kell kideríteni ott nélkülözhetetlen, a hol azonban a jogszabály helyes vagy helytelen alkalmazásáról van szó, ott a szóbeliség korlátozható. Melyik eljárási rendszer jobb: az írásbeli vagy a szóbeli, arról sokat vitatkoztak már a tudományban. Nézetünk szerint ezen tisztán elméleti jelentőségű vita teljesen meddő akkor, ha egy törvényjavaslat megalkotásáról van szó. A törvényjavaslatnak a czélszerüségi szempontokat kell szem előtt tartania és menten minden elvi álláspont tulhajtá- sától oly szabályzatokat létesíteni, a melyekkel a peres eljárás czélja leginkább érhető el. Tiszta és kötelező szóbeliség csak akkor volna elképzelhető, ha minden felebbvitel kizárásával a per, beleértve a bizonyítás felvételét is, egy tárgyalási határnapon lenne az ítélő biró előtt befejezhető és ez nyomban meg is hozhatná a. végleges ítéletet. A míg az elnapolások, a megkeresett vagy kiküldött biró előtti bizonyításfelvétel és a felebbvitel szükségessé teszi a per anyagának írásbeli feljegyzését, addig nem lehet szó tiszta és kötelező szóbeliségről. A ki a mai viszonyok közepette tiszta és kötelező szóbeliséget hangoztat, az elveken nyargalászik ép úgy, mint a német perrend, midőn az indokokban azt mondja: «Der Gesetzgeber muss sich entscheiden, entweder Schriftlichkeit oder Mündlichkeit des Verfahrens. Wenn diese dann volle Mündlichkeit, kein halb schriftliches, halb mündliches Verfahren.» 239
