Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
A polgári perrendtartás javaslata. A Magyar Jogászegylet 1902. márczius és április hónapjaiban folytatott vita [205., 1902]
& miniszter urat illeti az érdem, hogy ezen törvényjavaslat a törvényhozás elé került. Ezen alkotás az ö legszemélyesebb alkotása, ő mint a perjog professora és e téren első szakkapacitás már 1883-ban mutatta be, a szóbeliségre alapított törvénykezési rendtartásnak tervezetét a t. jogász-egyletnek. Ugyanezen elveket, ugyanezen rendszert fentartotta ma is. Csakhogy 20 évi tapasztalat, gondolkodás, javítás és fejlesztés tökéletesbitette, finomította ezen munkálatát. A modern culturnépek legnagyobb része ma már el van látva polgári perrendtartási codexekkel. Uj rendszert, uj perjogi intézmények létesítését nem várjuk és nem várhatjuk. Hiszen, valamint a hiteltörvények az anyagi jog terén bizonyos nemzetközi jelleget tüntetnek fel a dolog természeténél fogva, ép úgy a különböző nemzetek és államok törvénykezési eljárása is főbb vonásaiban egyezik egymással. Csak a szerint találunk különbségeket, a mint a rendszer alapjául más és más alapeszme szolgál (szóbeliség, írásbeliség, nyomozó rendszer, tárgyalási rendszer, kötött bizonyítás, szabad bizonyítás stb.), különbséget észlelünk továbbá a részletkérdéseknél és azok keresztülvitelénél. Németországban, a partikuláris törvények mellett, a közös jog képezte évszázadokon át a perjog fő forrását. A XVII. század közepe táján XIV. Lajos uralkodása alatt alkották meg a fran- cziák az 1667. évi ordonnancet, a mely a peres polgári eljárást egész más rendszerre fektette. A közös jog szerinti eljárásnak oly sok volt a hiánya, hogy szívesen fogadták az 1667. évi, a szóbeliségre és nyilvánosságra alapított uj peres eljárást. És habár ezen ordonnance intézkedései nélkülözték is a tudomány által követelt és megállapított elveknek következetes és közvetlen megvalósítását, mégis ép ezért, mert uj rendszert inaugu- ráltak a már gyűlöletessé vált közös joggal szemben oly mély gyökereket voltak képesek verni, hogy a code de procedure civele majdnem változatlanul adoptálta ezen ordonnancenek maximait és intézkedéseit és ezen felül bár lassan, de biztos előnyomulás mellett tért hódítottak Francziaországon kívül is Géniben, Olaszországban, a Németalföldön, sőt a nagy és időközben egységessé vált Német birodalomban is. 197
