Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Balás Elemér: A feltételes elítélés kérdése és hazai viszonyaink [203., 1902]
Yisontai Soma: T. teljes ülés! Bocsássanak meg, hogy az idő ezen előrehaladott stádiumában néhány szerény szót akarok hozzáfűzni azon érdekes előadáshoz, a melyet az imént hallottunk, azonban úgy látom és sejtem, hogy itt ma annak a községnek, — hogy én is bibliai szóval éljek - a mely oly nagy szeretettel csügg a büntetések föltételes elengedésének intézményén, néhány híve van jelen, a kiket a felolvasásnak azon része, a mely szorosan a föltételes ítélet kritikájára vonatkozott, kellemetlenül érintett. Igaz ugyan, hogy a t. felolvasó úr előadásának második része némi megnyugtatásul szolgál, az a része t. i., a melyben a t. előadó úr arról beszélt, hogy a közigazgatási kihágásokra vonatkozó bíráskodás módja, rendszere és szervezete is menynyire ellentétben van a helyes jogfelfogással; hogy a védelemnek, a vádnak tekinteten kívül hagyása, vagyis a functiók megosztásának teljesen figyelmen kívül hagyása mennyire ellentétben van a helyes és most elfogadott büntetőjogi felfogással. Ez, azt hiszem, némi megnyugtatásul szolgált a föltételes elitélés híveire nézve, mert hiszen ezzel kapcsolatosan a t. előadó úr maga is nagy concessiókat tett a föltételes ítélkezés intézményének, a midőn ő maga is, belátván a rövid tartamú szabadságvesztés-büntetések megbélyegző voltát, a társadalomnak azt a kötelességét hangoztatta, hogy ezen állapotokon segítsen; a midőn tépelődve kutatta, hogy mi módon lehetne e büntetést föltételes alakban pénzbüntetésekkel helyettesíteni és mennyiben lehetne ezeket fixirozni, hogy ne legyenek ismét fogház- büntetésre átváltóztathatók. Mindez azt a megnyugtató érzést keltette fel bennünk, hogy maga a t. felolvasó úr is felolvasása 157
