Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Balás Elemér: A feltételes elítélés kérdése és hazai viszonyaink [203., 1902]
38 hónapi szabadságvesztésbüntetésre értékelt kis bűnök elkövetésének útjára. A társadalomnak nem érdeke, hogy évente 36192-vel szaporodjék azoknak a száma, a kik a legfeljebb egy hónapra való elitélés eredményeként mindenféle antisocialis gondolatokkal eltelve lépnek vissza a nekik azontúl még kevesebb gyümölcsöt termő élet talajára, a honnan nem lelkűk romlottsága folytán, hanem legtöbb esetben csak az üres gyomor korgásától hajtva, kerültek a csekély bűnök elkövetésének egy hónapi fogházba vezető útjára. Ha a különben ép, erős, egészséges fának egyik ága elsat- nyul és veszedelmet hozónak bizonyul magának a fának életére : a jó kertész előveszi kését, fűrészét és levágja azt az ágat tövig, hogy még szilánkja se maradjon meg. Eosz kertész lenne s bizonyára magának a fának is elpusztulását idézné elő az, a ki az ilyen ágat kötözgetve, kenegetve, még tovább is megtartaná a fa többi ágai között. Miért nem akarunk a baj forrására, a veszedelem mélyére hatolni a mi kérdésünknél is? Miért akarjuk büntetőjogszolgáltatásunk fájának ezt az egy hónapos ágát a feltételes elitélés írjával és viaszával kenegetve, még tovább is ápolni és megtartani, — akkor, a mikor azt tapasztaljuk, hogy ez az elsatnyult ág zavarja az egész test vérkeringését és létezése káros eredményeivel veszélyezteti az egész test működésének hasznos eredményeit ? Miért tartjuk fenn továbbra is törvényünkben ezeket az egy hónapon aluli büntetéseket, mikor a példák ezrein tapasztaltuk már, hogy általa törvényünk egészének czélja vész el s maga a törvény válik hatástalanná ? A helyes logicai gondolkodás fonala e kérdésekre csak egy felelethez vezethet: ha mai társadalmunk érdekei és ezek a büntetések egymással nincsenek öszhangzásban, ha őket a mai társadalom létérdekeit tekintve túlságos és túlzott szigoruknál fogva károsoknak és veszedelmeseknek ismertük fel, — akkor ezeket az egy hónapnál rövidebb szabadságvesztésbüntetéseket ki kell törülnünk büntető törvényünkből. Ezt téve csak következetesen és a tapasztalat követelményeinek megfelelően fogunk eljárni és nem esünk bele egy szépen hangzó tetszetős jelszó kedvéért abba a következetlenségbe, hogy a czéltalannak és károsnak felismert büntetést mégis fenus
