Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Balás Elemér: A feltételes elítélés kérdése és hazai viszonyaink [203., 1902]
29 És vessünk most még egy pillantást a kimért szabadságvesztés-büntetések időtartamára is. A 83,673 szabadságvesztés-büntetésre Ítélt egyén közűi hat hónapnál hosszabb időre 4134 egyén, 1—6 hónapig terjedő időre 5976 egyén, 9 naptól 1 hónapig terjedő időre 17626 egyén és 8 napnál rövidebb időre 55937 egyén volt elítélve. Lépjünk már most még egy lépéssel tovább a számadatok mezején és állítsuk oda gondolataink anyaga közé még azt is, hogy a hat hónapnál rövidebb időre elítélt 5976 egyén közül 2448-at, az 1 hónapnál is rövidebb időre elítélt 17626 egyén közül 6122-í s a 8 napnál is rövidebb időre elítélt 55937 egyén közül 3íi?4ö-ef, vagyis tehát mindegyik categoriánál az elítélteknek átlagosan véve 50 % -át, sőt a 8 napnál is rövidebb időre elítélteknek 56 °/o-át (és ezeknek is 69'3°/o-át még 4 napon is alul maradó elzárás alakjában) Magyarországon rendőri kihágások miatt a közigazgatási hatóságok ítélték el szabadságvesztés-büntetésre! Azt merem mondani, hogy hazai jogéletünknek ebben a számadatban elénk álló megnyilvánulása egyszerűen megdöbbentő hatást kell, hogy gyakoroljon reánk, modern büntető jogászokra. Szabad-e, lehetséges-e, türhető-e, hogy ez így legyen ? Elvégre is az egyéni szabadság mindenek fölött való értékes kincs a szabad állam lét-tényezői közt. Értékét olyannyira absolut értéknek kell tekintenünk, hogy el kell fogadnunk, hogy becse a korlátozás időtartamától teljesen független. Bizonyos, hogy az egy-két napi vagy akár csak pár órai elzárást kimérő biró épen úgy ennek az absolut értékű kincsnek szent légkörébe nyúl bele kezeivel, mint az a biró, a ki hetekre, hónapokra vagy épen évek sorára zár el valakit a fogházak, börtönök vagy fegy- házak falai közé. Én abban a hitben vagyok, hogy ilyen hatalmat a közigazgatási hatóságoknak is megadni, nem helyes és nem szabad. Én úgy vélem, hogy a közigazgatási rendőri bíráskodás egyaránt ellenkezik úgy maguknak a közigazgatási hatóságoknak létczél- jával és tulajdonképeni hivatásával, mint és különösen a modern büntetőjogi irányzatnak azzal az alapvető megállapodásával is, mely a contradictorius eljárás és a vádelv gondolatában nyert kifejezést. Gondolkodásom engem legalább odavezet, hogy 139
