Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)

Balás Elemér: A feltételes elítélés kérdése és hazai viszonyaink [203., 1902]

12

népünk gyermeke még hisz abban, hogy még gondolatban sem szabad vétkezni, mert az Isten még a legrejtettebb bűnös gondolatot, a legtitkosabb vétkes vágyakat is meglátja, feljegyzi és —

megbünteti.

Népünknek ez a tisztán vallás-erkölcsi alapokon nyugvó culturalis világnézlete az ő egyedüli vezére cselekményeiben. Ehhez képest határozza el magát tetteiben s ennélfogva egyszerűen természetesnek és másként nem is történhetőnek ismeri el azt, hogy bűn büntetés nélkül nem követhető el.

Lehetetlen rá nem mutatnom itt arra, hogy a szombatosok, a nazarenusok és az anabaptisták hitfelekezete népünk között mily nagy mértékben van elterjedve. Ezeknek az embereknek gondolkodásmódjában, vallási meggyőződésében az egyik legalapvetőbb tétel épen az, hogy nem létezhetik bűn, melyet bünhödés nélkül követhetnénk el. Es épen nem a tulvilági bűnhödésre gondolnak, hanem ellenkezőleg még a földi életben való megbűnhödést tartják szem előtt. Kell, hogy büntetést kapjanak habár legkisebb bűnükért is már itt a földön, a földi hatalomtól, mert másként kárhozat lesz a részük a túlvilágban. Ok maguk jelentik fel a hatóságnak legkisebb kihágásukat is és egyszerűen követelik, hogy a hatóság megbüntesse őket érte. És én láttam egy magyar nazarenus parasztot — teljesen épeszű ember volt! -— aki a felmentő ítélet hallatára sírni és zokogni kezdett, mert cselekménye az ő meggyőződése szerint feltétlenül büntetést érdemelt és nem kapta meg azt. A szombatos, az anabaptista hasonlóan ő maga dolgozik rajta, hogy minden addig elkövetett bűnéért büntetést szenvedjen, mert különben nemhogy a túlvilág üdvösségébe, de még a hívek gyülekezetébe sem juthat be.

Nem mondom, hogy ezek a hitvallók hazánk minden községében mindenütt megvannak. Való, hogy sectáik csak egyes részein az országnak, elszigetelten, de ott aztán igen szép számban léteznek. De nem hiszem, hogy tévesen gondolkodnám, a mikor azt mondom, hogy abból a tényből, hogy magyar népünk tengerében ilyen szigetek létrejöhetnek és a nép hallgatólagos hozzájárulásával létezhetnek, kétségtelenül arra a már előre- bocsátott tételre lehet és kell következtetnünk, hogy a mi magyar népünk esze-járása a bűn megbüntetésélek gondolatát

ш