Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Sipőcz László: A törvénytelen gyermekek jogállásáról [201., 1902]
13 Vájjon azonban szemben azzal a ténynyel, hogy a házasságon kívüli nemi egyesüléseket és így ily viszonyokból gyermekek származását lehetetlen meggátolni, ennek lehető keves- bitésére való törekvés igazolhatja-e, hogy az ártatlan törvénytelen gyermekek jogi helyzete kedvezőtlenebb legyen a törvényesekénél ? oly kérdés, melyre magam is nemmel felelnék, ha az előbbiek baját a jogi helyzetük és nem a sorsuknak már fogantatásukkal kezdődő egyenlőtlenségében lehetne keresni. Nem vonom kétségbe, hogy a törvénytelen gyermekek egy része annak köszöni létét, hogy vagyonos élvhajliászó férfiak felhasználva a nő szegénységét, gyámoltalanságát, alárendelt helyzetét, házassági ígéretekkel, furfanggal, sőt erőszakkal is hálójukba kerítették a gyermek anyját, de ezeknek a száma a többiekhez viszonyítva aránylag csekély. A társadalmat nem ezek veszélyeztetik, nem ezek a társadalom száműzöttjei. Ezeknek a gyermekeknek életfentartása alig forog veszélyben, mert nemzőik részint önként megadják ahoz az anyagi eszközöket, részint sikerrel kényszeríthetők azok nyújtására. A kik leginkább szorulnak a jog, az állam, a társadalom oltalmára és a kiknek számuk is a legnagyobb, azok a törvénytelen gyermekek, a kiknek az apjuk is szegény, a kiknek a szülői épen szegénységük miatt és a kellő erkölcsi érzés hiányában egyesültek nemileg házasságon kívül. De ideje már, hogy feleljek arra a kérdésre, lehet-e, szabad-e a házasságon kívül született gyermekek jogviszonyait azon az alapon rendezni, hogy a törvénytelen gyermekek mindazokban a családi és öröklési jogokban részesüljenek, mintha természetes atyjuknak törvényes gyermekei volnának? Mindenekelőtt rá kell mutatnom arra, hogy a törvénytelen gyermekek egy részének, — a kiknek ugyanis természetes atyját, még ha az exceptio plurium concubentium el is ejtetnék, egyáltalán nem lehet megállapítani, — az egyenlősítés okszerüleg egyáltalán nem válnék hasznára. Azokra nézve, a kiknek az atyját csak bírói vizsgálat után lehet megállapítani, majd később nyilatkozom. Most azokkal, a kikre nézve a természetes atya nemcsak nem vonja kétségbe atya- ságát, hanem azt nyíltan elismeri és a gyermek irányában fenn13