Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Balás Elemér: A feltételes elítélés kérdése és hazai viszonyaink [203., 1902]
8 állítják össze a külföldi statisztika ide vonatkozó adatait — és ezek után a nyert csata örömujjongásával hirdetik világgá, hogy ime, mily áldásos eredményei vannak ennek az intézménynek ott a külföldön: Angliában, Franczia-, Belgaországban, sőt Amerikában s a többi kiil-államokban, hol már behozták azt, tehát: — ez az ő következtetésük! — be kell azt hoznunk nekünk magyaroknak is. Nem veszik észre, hogy ezekből a prsemissákból ezt a következtetést levonni nem lehet. Nem veszik észre, vagy nem akarják észrevenni, hogy ha valahol, akkor épen az olyan reformoknál, a melyek a nép érzelmi és értelmi világát érintik s a melyeknél a nép leikével, gondolkodásmódjával, eszejárásával akarunk operálni — a milyen kétségtelenül a feltételes elitélés is! — elsősorban az illető népnek kulturális, vallás-erkölcsi, közgazdasági stb. fejlettsége a döntő, a mitől minden függ. A feltételes elitélés magyar hívei az angol, a franczia, a belga s az amerikai nép reánk nézve álomszerűén magas kulturális helyzetéből indulnak ki, az ő országaik közállapotainak nagyszerűségét veszik okoskodásuk alapjául és erre a magaslatra helyezkedve fel, nem veszik észre, hogy a mi lábaink, a magyar nép lába alatt egy elmaradt, kezdetleges és épen csak most fejlődő kultúrának még eddig kitöltetlen mélysége tátong, melyet előbb — talán évszázadok munkájával — nivellálni és eltüntetni kell, hogy aztán akár csak egy lépést is biztosan léphessünk előre az angol, franczia stb. kultúra és közállapotok igéretföldje felé. így okoskodva, úgy cselekesznek, mint a gondatlan hegymászó, ki a sziklameredek szélén megállva, a messz^távol szépségeit távcsövezi és elkábítva annak ragyogásától, lép egyet, hogy azt elérje — és a mélységbe zuhan. Gyenge szavamat óva emelem fel épen ennél az oly mélyreható kérdésnél, a feltételes elitélés behozatalának kérdésénél, ez ellen a külföld-imádás ellen. Ha valamikor, úgy ennél az egész társadalmi életünk biztonságára oly nagy mértékben kiható kérdésnek megvitatásánál kell felszabadítanunk magunkat a külföldieskedés alól, a melytől a múlt évszázad negyvenes éveinek mégis oly nagyokat alkotó magyar büntetőjogászai oly irigylendő módon mentesek valának.. я 118
