Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Reichard Zsigmond: Tervezet a büntetőtörvény módosításáról [196., 1901]
55 posus cselekmények némely esetei, a melyekben az államfogház alkalmasabban helyettesíti a fogházat, mint a pénzbüntetés. De az államfogháznak az enyhítés rendszerébe való felvétele nemcsak a büntetések enyhítésére visz, hanem bizonyos irányban a büntetések súlyosbítására is. Ugyanis az az Összeütközés, a mely a büntetőtörvény és a közlelkiismeret közt felmerül, gyakran oly erős, hogy a biró inkább felmenti vagy valamely egészen jelentéktelen büntetéssel sújtja a tettest, a kit becsületbevágó büntetéssel sújtani lelkiismeretellenes dolognak tartaná. Ellenben ha módja van a bírónak ily esetekre az államfogház alakjában oly büntetést kiszabni, mely tartama szerint elég súlyos és jellege szerint a cselekvény büntetésére alkalmas, akkor oly cselekvényeket is hajlandó lesz büntetni, a melyek elnézésre tarthatnak ugyan számot, de a társadalmi rend megbontása miatt mégis bizonyos súlyú büntetést érdemelnek. Az államfogháznak a büntetőrendszerbe való felvétele tehát avval az eredménynyel jár, hogy a hiró egyrészről nem kénytelen oly büntetéseket kiszabni, a melyek a közlelkiisme- rettel ellenkeznek és másrészről módot találhat kellő érzékenységgel sújtani oly cselekvényeket, a melyek különben helytelenül menekülnének a büntetés alól. A tervezetnek ez az intézkedés előreláthatólag leginkább lesz annak az ellenvetésnek kitéve, hogy a birónak túlságos nagy hatáskört ad és a bírói visszaélésnek lesz forrásává. Megengedem, hogy ez az aggodalom annyiban alapos, hogy az intézkedés kezelése a legnagyobb körültekintést és meggondolást követeli a bírótól. De azt hiszem, hogy mennél inkább nyer erkölcsi tartalmat a biró működése, annál jobban fogja a törvény a bírót nevelni, és annál inkább lehet várni, hogy a biró a törvény czél- ját megérteni és követni hajlandó lesz. A birónak ily irányban való nevelése sok oly visszaélést fog ellensúlyozni, a melytől a formalis törvényt alkalmazó bírót félteni kell. Legyen szabad e tekintetben példaképen a sommás eljárási törvény 64. §-ára hivatkoznom. Ez a törvényszakasz megadta a birónak a jogot, hogy a tényállást az eset körülmények mérlegelésével szabad belátása szerint állapíthassa meg, és ezzel oly jogot adott a hiró kezébe, a mely nem kellő kezelés mellett nagyon veszélyessé válhatik. Azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy nemcsak 55
