Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Zachár Gyula: A birtok a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében [199., 1902]
63 sem, tehát egyáltalában nem mondható puszta ténykérdésnek. Az «animus képesség» megítélése szükségessé teszi a személy jog- és cselekvésképességének a belevonását és megbirálását. A birtokképesség megítélése tehát a kérdésbe belevont jogi momentumok folytán «jogi» kérdéssé lesz. Mégpedig igen tekintélyes mértékben, mert a birtokszerzési akarat megállapítása kizárólag jogi momentumokon alapul. Nem csoda tehát, ha a római jogban korán kifejlődött az a nézet, hogy a birtok nemcsak puszta tényleges állapot, hanem jog is egyszersmind «possessio non tantum corponis séd et iuris est».* Azóta szakadatlanul élénk megvitatás tárgyát képezte ez a kérdés. Jog-e a birtok avagy tényleges állapot ?** A tervezet indoklása szerint (II. kötet 66.1.) a birtok a jog minőségével fel nem ruházható, tehát tényleges állapot. A birtok eme ténybeli minőségének megfelel a birtok megszerzésének és elvesztésének puszta ténybeli momentumokhoz való kapcsolása. Ilyen ténykörülmény a dolog feletti tényleges hatalom megszerzése. A tulajdonképeni birtokosi akarat (animus) mellőzésével, mellőzve lesznek a birtoklás megszerzése és elvesztésétől a jogi motívumok, és a birtok puszta ténybeli állapottá, viszonynyá lesz. Ez az eredmény azonban csak úgy érhető el, ha a törvényben egész világosan kimondatik az animus nélküli puszta «corpus» alapján való birtokszerzés lehetősége. Az animus nélküli birtokszerzés lehetősége még koránt sem zárja ki azt az igazságot, hogy a birtokszerzési esetek nagy részében, a dolog feletti tényleges hatalom, erre irányzott akarat nélkül nem is lehetséges. Azonban ez nem lesz többé a római értelemben vett «animus», a mely a személyek egy részében jogilag ki sem fejlődhetik, hanem csupán csak annyit fog jelenteni, hogy a kérdéses birtokszerzési cselekmény a szerző tudta és akarata nélkül létre sem jöhetett volna. Pl. egy épület birtokának megszerzése nem igen képzelhető az illetőnek erre irányzott akarata nélkül. Azonban «ez» az aka* L. 1. 49. § 1., 2. D. 41., 2. (Papinianus.) ** L. Schwarz i. m. 269. old. és köv.: На «A» és «B» a közjegyző előtt adásvételi szerződést kötnek valamely távoli ingatlan felett, a mely szerint a «vevő a mai napon az eladott ingatlan birtokába lép» — úgy helyes nézet szerint minden megtörtént, a mit a római jog a tulajdon átadására szükségesnek tart. £15
