Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Zachár Gyula: A birtok a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében [199., 1902]
59 elvi jelentőségű, valamint úgynevezett technikai hibái vannak. De mindamellett az alap, a melyen a tervezet birtoktana felépült, általában helyesnek mondható és azért magam is e fejezetben, a hol saját javaslatommal kívánok foglalkozni, szintén erre az alapra helyezkedem. Nem egészen helyesen fejeztem ki magamat, midőn a tervezet alapelveiről szóltam, mert sokkal inkább a német polgári törvénykönyv birtoktanának alapelveiről kellett volna beszélnem, a melyet a tervezet elvileg teljesen aeceptált. A birtok definitiójának elhagyása, a tényleges hatalom fogalmának kidomborítása, a birtoklási akarat háttérbe szorításának szándéka, mind e sajátságok a német polgári törvénykönyvből vétettek át. Ily módon a tervezet e része alapelveiben eredetiségre egyáltalában nem tarthat számot. Hű utánzata ez, mint jogi intézményeink jó része a német mintának. De magában véve ebben a körülményben nem látok semmi kifogásolni valót. Hiszen a jog érzete, a jogi felfogás, a jognak fundamentalis alapelvei, az emberi szellemnek veleszületett sajátságai, közös kincsei, a melyek egy bizonyos korszakban úgyszólván valamennyi nép jogéletében egyöntetűen nyilvánulnak. így van az a jelenlegi korszakban is. A civilisatio terjedése folytán létesült átalakulások következtében a gazdasági, társadalmi és forgalmi élet egész világrészünkben bizonyos egyöntetű alapra helyezkedett, túlnyomó mértékben internationálissá vált, ennek megfelelően az összes államokra kiterjedő, lehetőleg egyöntetű szabályozást követel. Alig lehetne szó napjainkban pl. sajátos nemzeti jogfejlődés alapján álló kereskedelmi a vagy váltó códexről, a midőn e törvények szabályozásának tárgyát képező jogviszonyok (Vétel, bizomány, fuvarozás, szállítmányozás, biztosítás, utalvány stb.) lényegileg ugyanoly minőségűek nálunk, mint akár csak Német- vagy Francziaországban. Nincs ez másként a jogilag szabályozandó többi életviszonyok terén sem. A esőd, vízjogi, kisajátítási stb. jogszabályok, ha nem is oly mértékben mint a fentiek, de nagyjából alapelveikben szintén igen hasonlóknak fognak bizonyulni. Ép így a «magánjogi« intézmények. Az idevonatkozó alapelveket, illetve azok túlnyomó részét még a régi rómaiak örökségekép birjuk. Ezek csak annyiban változtak, a mily mértékben az emberi társadalom fejlődésével az életviszonyok is módosultak. A paterfamilias vagyon211
