Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Zachár Gyula: A birtok a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében [199., 1902]
nára sem lehet, ellenben a törvény szerkezetének egyszerűségét és áttekinthetőségét a legnagyobb mértékben complikálja. A tervezet 512. §-a szerint «az ingó dolog birtoka többek között megszűnik, ha a dolgot más valaki tényleges hatalmába keríti.» A §-nak ez a rendelkezése semmi egyéb, mint a tervezet 505. és 506. §-ainak az ismétlése. Hiszen ha valaki akár «egyoldalúan», akár «consensualis» úton a dolog feletti tényleges hatalmat megszerzi, annak birtokába jut, úgy magától értetődik, hogy azon a dolgon a régi birtokosnak birtoka többé nem lehet. Nem lehet pedig egyrészt azért, mert a birtokot egy harmadik személy szerezte meg; két birtok pedig egy és ugyanazon dolgon fenn nem állhatván, a régi birtoknak a dolog természeténél fogva meg kell szűnnie, de nem lehet másrészt azért sem, mert a régi birtokos elvesztette a dolog feletti tényleges hatalmat, anélkül pedig birtokról már a tervezet 511. §-aértelmében sem lehet szó. Elvész továbbá a birtok, «ha a birtokos a dolgát elveszti». A dolog elvesztése már nyelvtanilag is jelzi, hogy az hatalmi körünkből, befolyásunkból kiesett. Oly helyzetbe jutott, oly helyre került, a hol személyünkkel semmiféle kapcsolatban nincs, a hol arra semmikép sem hathatunk. Az erdőben, a mezőn vagy réten felejtett gyűrű, az utczán kiejtett pénzdarab, a fürdés közben a víz által elsodort ruha; mind ez elveszett reám nézve. De midőn azt mondom, hogy ezeket a tárgyakat «elvesztettem», nem-e önként értetik ez alatt az, hogy azokra nézve birtokom megszűnt9 Bőt nézetem szerint ép azért mondjuk e tárgyakat «elveszetteknek», mert hatalmi, rendelkezési körünkből, más szóval birtokunkból estek ki. Ez okból a dolog elvesztését nem tartom olyannak, hogy azt, mint a birtokvesztés egy speciális esetét külön ki kellene emelni. A dolog elvesztésétől lényegileg külömbözik az az eset, midőn a dolog hozzáférhetetlen helyre kerül. Az indoklás szerint a külömbség csak az lenne, hogy «elvesztés» esetében a dolog hollétét nem ösmerjük, míg ebben az esetben ösmerjük, de nem juthatunk a helyre, hogy az ingóságot ismét hatalmunkba kerítsük (pl. mély vízbe esett gyűrű). Az indoklásnak -csak részben van igaza, minthogy ép az általa contemplált külömbség nagyon is lényeges, lényeges annyira, hogy ez eset ré53 205
