Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Zachár Gyula: A birtok a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében [199., 1902]
48 ján is az eladónál marad. Részemről tehát semmikép sem bírok az 509. § «kulcsátadási» rendelkezésébe csak némi logikát is belemagyarázni, s úgy hiszem ez legfeljebb úgy sikerülne némileg, ha az 510. § a legkiterjesztőbb módon magyaráztatnék. Ezzel azonban e § tulajdonképeni jellegétől és rendeltetési czél- jától fosztatnék meg és az 523 §-sal szemben való így is nehéz elhatárolása teljesen lehetetlenné válnék. Végül az ingó dolog birtokának megszerzése végbemegy, ha az eddigi birtokos a dolgot oly külső «jellel» látja el, a melyből a birtok átruházása világosan felismerhető. Ily «általánosságban» ez az eset is ép oly helytelen és következetlen, mint az előbbi. Eladom pl. a pinczémben levő boros hordóim egy részét «A»-nak, a másik részét pedig «B»-nek. Minden tévedés elkerülése végett a «B»-nek eladott hordókat az átruházást világosan kifejező jelekkel látom el. Mivel azonban pin- czémnek csak egy kulcsa van, azt «A»-nak, a ki borkészletem nagyobb részét vette meg, adom át. Kérdés már most, ki szerzett birtokot a boros hordókon? «A»-e, a kinek hordói semmiféle jellel nem lettek ellátva, de a kinek a pincze kulcsa átada- dott és ezzel a hozzájuk való férés lehetősége megadatott vagy pedig «B», a kinek hordói az átruházást világosan feltüntető jelekkel elláttattak ugyan, a nélkül azonban, hogy neki az azokhoz való hozzáférést lehetővé tevő pinczekulcs átadatott volna. A tervezet szerint «B» ép úgy birtokosnak mondható, mint «A», holott nyilvánvaló-, hogy csakis «A» mondható birtokosnak, mert «B»-nek ép oly kevéssé van lehetővé téve a megvásárolt boraihoz való hozzájutás, mint bármely indifferens harmadiknak. Hogy ez így van, azt már a rómaiak is belátták, a kiknek a hasonló esetek viszássága szintén feltűnt. L. 1. § 2. D. 18, 6. Si dolium signatum sit ab emptone, Trebatius ait traditum id videri Labeo contra, quod et verum est: magis enim ne summutetur, signari solere, quam ut traditum videatur. Egészen nyilvánvaló, hogy megjelöléssel csakis oly dolgok szoktak el- és átadatni, a melyek nyílt helyeken, rakásszámra felhalmozvák: így pl. gerendák, deszkák, építési anyag stb. Az ily tárgyakról mondja Paulus «videri autem trabes traditas, quas emtor signasset.» Szükségessé teszi pedig ezek 200
