Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Zachár Gyula: A birtok a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében [199., 1902]
и A birtokszerzés 2-ik esete, ha átadatik azon tartóhelynek (szekrénynek, fióknak, ládának) kulcsa, a melyben a dolog van. A tervezet birtoktanának ez a rendelkezése nézetem szerint a leghibásabbak egyike és ha az elébbi rendelkezést feleslegesnek, ezt czélszerűtlennek, sőt tévesnek kell kijelentenem. A tervezet codificálja az ú. n. «jelképes, symbolicus» átadást. Eltekintve attól, hogy ez által kiforgatja a birtokot, a maga tulajdonképi mivoltából is lépten-nyomon ellentmondásokba és következetlenségekbe bonyolul, homlokegyenest ellentmond önön magának, illetve azoknak az alapelveknek, a melyeken rendelkezései és indoklása értelmében birtoktanát felépítette. De lássuk ezt az esetet közelebbről. A «kulcsátadással» szerzett birtok a római jogászok előtt sem volt ismeretlen. Különösen Gaius, Paulus és Papinianus foglalkoznak vele. L. 9. § 6. D. 41,1 (Gaius) Item siquis merces is horreo repositas vendiderit, simul atque claves horrei tradiderit emptori, transfert proprietatem mercium ad emptorem. L. 1. § 21. D. 41, 2 (Paulus) et vina tradita videri, cum claves cellae vinariae emptori, traditae fuerint. L. 74. D. 18, 1. (Papinianus) Clavibus traditis ita mercium in horreis conditarum possessio tradita videtur, si claves apud horrea traditae sint: quo facto confestim emptor dominium et possessionem adipiscitur, etsi non aperuerit horrea: quod si venditoris merces non fuerunt, usucapio confestim inchoabitur. Ezek a forráshelyek különösen alkalmasaknak látszottak, hogy egy ú. n. «sajátlan», «jelképes», «symbolikus» traditio megállapításához kiindulási pontul szolgáljanak. Azonban már Savigny kimutatta,* hogy itt nincs szó u. n. «képzelt, fictiv», hanem valóságos, tulajdon- képeni, birtokról. Savigny és követői a kulcsátadásban azért látnak egy valóságos traditiót, mert az átvevő a kulcsok átvételével minden pillanatban kinyithatja az elzárt helyet és így minden pillanatban tényleg rendelkezhetik az ott elzárt árukra vonatkozólag. Ebből kifolyólag Savigny a «kulcsátadást» a rendes consensualis birtokszerzés módjai egyikének tekinti, mert a kulcsok átvételével a vevő mindazt megszerezte, a mire a dolog feletti tényleges hatalom gyakorlásánál szüksége van. * L. i. m. 223. oldal és köv. 196
