Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Zachár Gyula: A birtok a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében [199., 1902]
27 lása, liogy ('egyáltalán nem tanácsos a törvényben a tényleges hatalom megszerzésére irányozott akaratot a birtokszerzés feltételének minősíteni», a jelenlegi szövegezése a birtokszerzési animust tényleg megköveteli. Eltekintek egyelőre az occupatio általi birtokszerzéstől, a hol az öntudatos közreműködés nélkül túlnyomó esetben nem is képzelhető és kezdem a traditiónál. Az 508. § szerint «a dolog birtokát átruházás által megszerzi, a ki az eddigi birtokossal az átruházásra nézve megegyezik és a dologhoz oly külső viszonyba lép, a melyben az a feletti tényleges hatalmat gyakorolhatja». Tehát kettő kell'a traditió útján való birtokszerzéshez 1. az átadó és átvevő közötti megegyezés a birtoklás tárgyára és magára a birtoklásra nézve, 2. az átvevő cselekménye, a mely által a dologhoz oly külső viszonyba lép, a melyben az a feletti tényleges hatalmat gyakorolhatja. De sem a megegyezés, sem a dologhoz való külső viszonyba lépés nem történhetik az átvevő tudta és akarata nélkül. Az elsőre nézve ez teljesen kétségtelen, mert oly megállapodás, a melyet az átvevő öntudatlan állapotban kötött volna, a tervezet 916. §-a alapján eo ipso semmis. A mi a külső viszonyba való lépést illeti, e kifejezés grammatikai pongyolasága folytán némi kétséget engedhet fenforogni az iránt, vájjon csakugyan szükség van-e itt is az átvevő személyes közreműködésére. De ez a kétség csak látszólagos, mert már magában véve e kifejezés : valamely külső viszonyba lépni, nyelvtanilag is a birtokszerző személyes közreműködését jelenti. De minden kétséget eloszlat a következő 509. §, a melynek második bekezdése az ingó dolgok birtokának átadás útján való szerzési eseteit exemplificative felsorolja. E § szerint a birtokosnak vagy a dolgot magát, vagy azon tartóhelynek a kulcsát, a melyben a dolog van, kell a szerző részére kézbesítenie, illetve átadnia. Tehát mindkét esetben a szerzőnek a dolgot illetve kulcsokat személyesen vagy az 510. §-ban jelzett megbízottja által, a ki erre az actusra részéről külön kirendeltetik, kell átvennie illetve átvétetnie, máskülönben a dolog birtokát nem szerzi meg. Mi egyéb ez, mint a szerző öntudatos személyes közreműködésének és ezzel a birtokosi akaratnak a leghatározottabb animus rem sibi habendi-nek a legszigorúbb megkövetelése a birtokszerző személyében. De lássunk egy~ nehány példát. Távollétemben a levélhordó a nyitva felejtett 179
