Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Zachár Gyula: A birtok a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében [199., 1902]
20 szűk keretén belül csak igen hézagosán és tökéletlenül foglalkozhatom ezen irodalmi irányokkal, miután ezek beható ismertetése és bírálata egy önálló munkának is bőséges anyagot szolgáltatna. Jogi Íróink közül első sorban Vécsey Tamást említem, a ki a római jog Institutióiról * irt kitűnő kézikönyvében a birtoklást is a nála megszokott könnyen érthető modorban és alapossággal tárgyalja. Szerinte a birtoklás a dolog feletti tényleges és védelemben részesülő hatalom (corpus), a mely alatt a dolgot az alany a maga számára tartani akarja (animus). A birtoklási hatalom (corpus) abban nyilvánul, hogy a dolog tényleges függési viszonyban áll az alanyhoz. Ez a hatalmi viszony teszi lehetővé, hogy az alany a dolog felett rendelkezhetik, a hatalom nem physikai erő, hanem az a gazdasági és társadalmi tényező, a mely a vagyon és személy tiszteletben tartását eredményezi. Ez a hatalmi viszony nem szűnik meg a dologtól való eltávozással. A birtoklás tényében nyilvánuló hatalom nem szorítkozik a dologra, hanem kihat az emberekre, ezeket zárja ki ugyan a fölött a dolog fölött gyakorolható hatalomtól. Kizárólagos állapotot tart fenn másokkal szemben. A birtoklási akarat, Vécsey szerint, abban nyilvánul, hogy a birtokló a dolog feletti hatalmat magának megteremti, fenntartja és a másokat kizáró állapotot megvédi, a nélkül, hogy a tulajdonosi akarat (animus domini) mindig előfordulna. Ama hatalom (corpus) és emez akarat (animus) úgy összetartozik, mint a szó és a gondolat. Valamint a gondolat a szóban, úgy a birtoklási akarat a birtoklás tényében jut kifejezésre. A corpus és animus úgy áthatja egymást, hogy a birtok a birtokosi akaratnak tettleges megvalósulása. A római jog nem a tulajdonosi akarat, hanem a tárgyi alap (causa) szerint határozza meg, hogy a hatalmi viszony birtoklás-e, ez a causa pedig az az alap, a melyen a dolog a tényleges hatalom alá került. Ezt az alapot lehet, az animust azonban nem lehet bizonyítani; az animus önkényesen változtatható, ellenben az alapot, a melynél fogva a dolog tényleges hatalmunk alá került, meg nem vál* L. Vécsey: A római jog külső története és institutiói, 5. kiadás 1898. 172
