Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Baumgarten Izidor: A büntetés kimérése criminalpolitikai szempontból. II. [198., 1902]
т így beszél a revolutionárius, a heveskedő Liszt, kinek szemében a büntetés elmaradása nem jelent egyebet, mint egy nem bűnös ember megkimélését a szabadságvesztés korrumpáló hatásától, míg a konservativ, a létező büntetőjog alapján álló Fayer, kinek saját elmélete szerint egy bűnös cselekményt meg- torlatlanul kell hagynia, nemcsak közvetlenül és minden ellensúlyozó rendszabály nélkül akarja beleilleszteni a kódex keretébe a felforgató intézményt, melyben egyebet nem lát, mint lehetőséget némely bűnös menekülésére, hanem ugyanazzal a tiszta hevülettel, melylyel a javíthatlanok kiküszöbölése és a minimumok felemelése ellen küzd, az egész criminalpolitikai mozgalomból ezt az egyetlen újítást kiragadva, annak életbeléptetését minél szélesebb keretben a törvényhozás legsürgősebb teendőjének nyilvánítja. Végül nem mulaszthatom el annak újabb hangsúlyozását, hogy Liszt irányzata, kinek felfogása szerint a megtorló ösztön kihaló félben van, és a közvélemény' megnyugszik a kezdő bűnös kíméletében s a javíthatlanok kiküszöbölésében, - ha téved is ebben a tekintetben saját meggyőződése szerint a positiv jogot ostromolja a változott jogi nézetek képviseletében. A legrosszabb, a mit Lisztre mondani lehet, az, hogy revolutionárius. Nem úgy áll a dolog Fayernél ki nézetem szerint igen helyesen mondja, hogy na polgárok jogérzete megköveteli a bűncselekmények megbüntetését» * és ennélfogva önmagával, de az általános jogérzettel is ellenkező rendszabály életbeléptetését sürgeti. Hogy is mondja Bemer, a német klassikus büntetőjogtudomány Nesztora, annak az iskolának a feje, melynek alapelveit Fayer is vallja, ugyanaz a Bemer, kinek Liszt tankönyvének utolsó kiadását dediktálta : «dem Altmeister in wissenschaftlicher und persönlicher Verehrung»?! Nem szabad kicsinyelnünk azt az elégtételt, melyet a büntetendő cselekmény megtorlásánál mindenki érez és melynek előidézésében Bemer latban és egyidejűleg akarja életbeléptetni. Tény azonban, hogy Liszt ebben a tekintetben sem maradt mindig következetes önmagához.; V, ö. Appelius : «Keformbestrebungen auf dem Gebiete des Strafrechts» czím alatt a Zeitschrift f. d. g. Strafrechtswissenschaft XJI. k. meg- értekezését. A magyar büntetőjog kézikönyve 11. 1. ISO Г)0
