Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Baumgarten Izidor: A büntetés kimérése criminalpolitikai szempontból. II. [198., 1902]
47 el a bűnt és a földöntúli létben csak az Isten kegyelme kutfor- rása a bűnbocsánatnak. Tagadhatatlan továbbá, hogy minél több kilátása van a kezdő bűnösnek a menekülésre, annál többet veszít a törvény visszatartó erejéből minden büntetlen előéletűvel szemben. A büntetés félelme nem mindig képes arra, hogy a bűnös akaratot érvényesülésétől visszatartsa, mert megfelelő ellensúlyra talál a fel nem fedezés reményében. Ha a törvényhozó a teljesen bebizonyított bűnösség mellett is kilátást nyújt a büntetlenségre: saját kezével lerontja vagy legalább megrongálja azt a gátat, melyet a bűnös hajlamok megtörésére emelt. Ez a szemrehányás kevésbbé éri Lisztet, midőn a feltételes elitélést pártolja, mert nála az általános megelőzés semmibevétele a rendszerből folyik.1 Csak apadjon a visszaesés, a törvényszegések számának emelkedésétől nem tart. De Fayer nézete szerint a speciális praeventio mellett nem szabad elhanyagolni a generális praeventiót sem, mert «a polgárok jogérzete egyrészt megköveteli a bűncselekmények megbüntetését, s a büntetés tényleges bekövetkezése nemcsak a megbüntetett, de a többit is, a kik különben hajlandók volnának ily cselekményt elkövetni, bizonyos mérvben leköti».1 2 3 * * A következetlenség nála annál nagyobb, mert szemben Liszttel, ki már nem engedi meg oly fogházbüntetés végrehajtásának felfüggesztését, mely enyhítő körülmények fenforgásánál fogva a fegyházat helyettesíti,8 Fayer a bíró által kiszabott három havi fogházat tekinti mérv1 «Alle diejenigen, die eine Verständigung zwischen den Anhängern der Vergeltungsstrafe und der Zweckstrafe, richtiger zwischen der General- und Specialprävention für wünschenswerth halten . . . .» Strafe und Sicherungsmaassregeln im System von Prins, Zeitschrift XX. 11. 1. Továbbá: «Insbesondere wird es die beabsichtigte Wirkung auf den Verbrecher (die Specialprävention) sein, welche Inhalt und Umfang der Strafe bestimmt. Die Forderung der Criminalpolitik geht dahin, die Eignung der Strafe als Mittel zum Zweck möglichst vollständig auszunützen und sie nach den Bedürfnissen des Einzelfalles zu gestalten.» Liszt, Lehrb. 56. 1. 2 Kézikönyv, 11. 1. 3 «Bei jeder Verurtheilung zu Gefängnisstrafe kann das Gericht, wenn die Gefängnisstrafe nicht wegen Annahme mildernder Umstände an Stelle von Zuchthaus ausgesprochen wurde etc.» 147
