Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Baumgarten Izidor: A büntetés kimérése criminalpolitikai szempontból. II. [198., 1902]
41 kedvezményében, az ő tana szerint, mindenki részesülhet, a ki korábbi cselekmény miatt még szabadságvesztés-büntetést ki nem állott. A krónikus bűnös megkülönböztetésére szükséges egyéb ismérvek hiányában, a criminalpolitikai irány' is kénytelen magából a visszaesésből állandó gonosz hajlamra következtetni, másfelől a positiv törvényhozás, midőn nagyobb mérvben, mint eddig, minősítő körülménvnyé teszi a hasonszerü bűnismétlést, elismeri a mély gyökeret vert rossz indulat nagyobb társadalmi veszélyességét. Végül az ú. n. javíthatlanok különszerü kezelésével is megpróbálkoztak a törvényhozások. A svajczi javaslat, mely több irányban a régi és az uj büntetőjog között közvetíteni iparkodik, 44. Art. 1. §-ában felhatalmazza az ítélő bíróságot, hogy a közigazgatási hatóságnál javaslatba hozza oly többszörös visszaesők fogvatartását, kikről meg van győződve, hogy szabadulásuk után újra büntetendő cselekményeket követnek el.1 Hasonló szellemben intézkedik a norvég javaslat is, melynek 65. §-a szerint a törvényszék az esküdtek határozata1 2 3 * * * * alapján elrendelheti, hogy a többrendbeli büntetendő cselekmények miatt elitéit, még a kiszabott büntetés kitöltése után is —- addig, mig szükségesnek látszik — fogvatartassék, de nem a büntetés háromszoros tartamán és semmi esetre sem 15 éven túl.8 A legörvendetesebb haladás észlelhető azonban a fiatalkorú bűnösökre vonatkozó törvényes rendelkezésekben. Ebben a tárgyban a régi és az uj iskola elvi álláspontja ugyanarra a 1 A közigazgatási hatóság (Bundesbehörde) által elrendelt fogva- tartás (Verwahrung, internement) 10—20 esztendeig tarthat. 2 — — «so kann das Gericht beschliessen, den Geschworenen die Frage vorzulegen, ob der Thäter in Anbetracht der Art der Verbrechen, der ihnen zu Grunde liegenden Beweggründe oder der in ihnen sich offenbarenden Gesinnung, als besonders gefährlich für die menschliche Gesellschaft, oder für das Leben, die Gesundheit oder das Wohl Einzelner angesehen werden muss.» 3 «Wird die Frage bejaht, so kann das Urtlieil bestimmen, dass der Verurtheilte, so lange es erforderlich erscheint, im Gefängnis zurückbehalten werden kann, jedoch nach Verbüssung der festgesetzten Strafe nicht über das Dreifache dieser Zeit hinaus und in keinem Falle länger als 15 Jahre über die Strafzeit hinaus.» 141
