Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Baumgarten Izidor: A büntetés kimérése criminalpolitikai szempontból. II. [198., 1902]
26 mely csak jogszerű magatartást követel, nem is tarthat igényt, de nem is számíthat a tettes erkölcsi átalakítására. A szűkebb értelemben vett szabadságvesztés büntetésektől eltekintve a javítás eszméje, mint a büntetés egyik czélja fel sem merülhet. Nem szólok a halálbüntetésről, melyet csak az általános megelőzés és az állami végszükség szempontjából igazolni lehet. De mi által javítnak a testi büntetések, a vagyoni büntetések : a pénzbüntetés és az elkobzás, a becsületbüntetések : a hivatal- vesztés és politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése, atágabb értelemben vett szabadságvesztés büntetések között a kitiltások különböző nemei: a kiutasítás, a száműzés, a belebbezés, az elszállítás ? Az által javítanak, hogy büntetnek. Mindezek a büntetések bizonyos javak elvonásából állanak, mely fájdalmasan érinti az egyén érzéki vagy érzelmi világát, és alkalmazásuk nem is engedett helyet a javítói eszmék érvényesülésének. A klassikus ó-kor, a keleti népek, de még a közép- és újkor egészen а XVIII. század közepéig mint a büntetés tárgyát csak a bűnös életét, testét és vagyonát, állását a népközösségben és tartózkodását a haza talaján, fizikai létét annak minden közvetlenül érinthető és megsemmisíthető tartozékával ismerte.* Oly korban, midőn a tömlöczökben csak vizsgálati foglyok találhatók, kik az elitélésre, és elitéltek, kik a halálra várnak, és midőn a megkegyelmezett egyúttal a szabadságot is visszanyerte, a tettes erkölcsi javítása még szóban sem foroghatott. Ebben a tekintetben lényeges fordulatot a szükebb értelemben vett szabadság- vesztés büntetések elterjedése sem idézett elő, a mennyiben ezek a legújabb időkig — Angol- és Francziaországban ma is — csak a testi büntetések egyik faját képezték és alkalmat nyújtottak a bűnösnek sanyargatására és kínzására testi fenyíték és éhség utján. Csak midőn a legújabb kor humanitárius szelleme a szabadságvesztés büntetés monopóliumát biztosította, és szakítván az elítéltekkel szemben követett bánásmód kegyetlen szigorával, ennek a büntetésnemnek tartalmát mindinkább a szabadság elvonására szorította; mióta letartóztatási intézeteink vannak, melyekben részint a törvénynél (kihágásoknál!) részint * V. ö. Mittelstadt, Gegen die Freiheitsstrafen, 4. 1. 126 I
