Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Baumgarten Izidor: A büntetés kimérése criminalpolitikai szempontból. II. [198., 1902]
17 őt a büntetés elengedésére; ha ennek a jognak önkényszerű gyakorlását csak attól a nemleges feltételtől teszi függővé, hogy az elitéit szabadságvesztésbüntetést ki nem állott; ha végül a felhatalmazás körét oly tágan akarja megvonni, hogy öt évig terjedhető fogházzal büntetendő minden cselekményre kiterjedjen ; ha végül a feltételes elitélés intézményének életbeléptetésével az alkalmi bűnösök megbüntetésének problémáját «legnagyobbrészt» megoldottnak tekinti,* és bizonyos szívóssággal ragaszkodik annak a tettesnek különösen szigorú megbüntetéséhez, ki a próbaidőn belül visszaesik : akkor másra nem magyarázható a melegen pártolt uj intézmény felhasználása cri- minalpolitikai czélokra, mint a kezdő bűnössel végzett kísérletre, melynek eredménye mérvadó lesz a tettes belső természetének megítélésénél. Való ugyan, hogy Liszt sehol kifejezetten, talán önmagának sem számol be arról a mellékczélról, melynek megvalósítására a rövidtartamú szabadságvesztésbüntetéseket a büntetés feltételes elengedésével kívánja helyettesíteni: az általa javasolt alakban azonban az uj intézmény gyakorlati hordereje az első törvényszegés rendszerint való elengedésében és a visszaesők rendszeres büntetőjogi kezelésében fog nyilvánulni.** E szerint alkalmi bűnös és rendszerint nem büntetendő az, ki szabadságvesztésbüntetést ki nem állott, és hosszabbtartamii (legalább hat héttől két évig tartó) javító és nevelő büntetésnek alávetendő, ki már fogházban ült. Arra a kérdésre, hogy milyen bűnösre szabjon ki a biró első ízben már szabadságvesztésbün* «Damit ist aber das Problem einer geeigneten Behandlung der Gelegenheitsverbrecher zum weitaus grössten Theil gelöst.« Kriminalpolitische Aufgaben, Zeitschrift IX. 782. 1. ** «Dem Neuling auf der Bahn des Verbrechens die rettende Hand zu reichen, den unverbesserlichen Gewohnheitsverbrecher unschädlich zu machen — mit diesen Forderungen haben wir das positive Recht gegen uns, die geltenden ethischen Werthanschauungen aber für uns.» Die deterministischen Gegner der Zweckstrafe, Zeitschr;ft XIII. 353. 1. «Der Richter sagt ihm: Noch einmal geben wir dein Schicksal in deine Hand. Wenn du innerhalb der dir bestimmten Frist nicht abermals eine mit Freiheitsstrafe bedrohte Handlung begehst, bleibt die Strafe dir erlassen. Im anderen Falle wird sie ohne weitere Rücksicht vollstreckt.» Kriminalpolitische Aufgaben, Zeitschrift IX. 781. s köv. 1. 2 117
