Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Baumgarten Izidor: A büntetés kimérése criminalpolitikai szempontból. II. [198., 1902]
14 a visszaeső fogalmai korántsem azonosok. A régi büntetőjog, mely büntetlen előéletű és tágabb valamint szűkebb értelemben vett visszaesők között különböztet meg, ez utóbbi osztály jellegét ex post, t. i. a korábban elkövetett cselekményre való tekintettel határozza meg. Ezt nem teheti a criminalpolitikai iskola, mely semmi jelentőséget nem tulajdonít a külső cselekménynek, hanem a tettes lelki indulatát tartván kizárólag szem előtt, egyfelől a gonosz hajlamot már első nyilvánulása alkalmával akarja sújtani, másfelől nem ijed vissza a büntetés többszörös elengedésétől sem. ha a feltételesen elitéit a próbaidő eltelte után újabb büntetendő cselekményt követ el.* A criminalpolitikai irányra nézve tehát egyenesen életkérdés a pillanatnyi és állandó bűnös megkülönböztetése tárgyilagos és szabatos ismérvek szerint. Mindeddig ez nem sikerült. Előadásom első részében kiemeltem, hogy sem Lombroso, sem a többi positivisták nem bírnak a született bűntettesben oly anatómiai vagy physiologiai sajátszerűségeket megállapítani, melyek a normális emberben nem fordulnának elő: de Liszt és iskolája is több mint két évtized óta hiába erőlködik az alkalmi és szokásszerű bűnös felismerésére vezető szabályok felállításán. Még 1894-ben Liszt elismeri, hogy a sokat vitatott megkülönböztetés alkalmi és szokásszerű bűnösök között («die vielbesprochene und doch nicht genügend geklärte Unterscheidung der Gelegenheits- und Gewohnheitsverbrecher») tudományos alappal nem bir,** és hogy a fődolog : a tények elfogulatlan, sokoldalú és almeno con le cognizioni scientifiche ebe atturalmente possediaino, porre oggidi a base della legge penale mia distinzione netta ed indeclinabile fra i delinquenti accidentali e i delinquenti abituali, ehe bio- logicamenti, per ora almeno, non trova soddisfacenti criteri diagnostici, e giuridicamente non potrebbe stabilirsi ehe a posteriori, con la reite- razione о con la recidiva (quanto pure approdasse 1).» Luigi Lucchini levele, közzététetett a líivista Penale 1889. évi kötet 300. s következő lapok. * Nagy hiba — melyet gyakran elkövetnek — a visszaesőnek azonosítása a szokásszerű bűnössel. Az előbbi lehet alkalmi bűnös a Liszt-féle értelemben, és az utóbbinak jellege nem függ a bűnismétléstől. ** Hasonlóképen nyilatkozik a «Zeitschrift» XVI. kötetében (1890. évben) megjelent értekezésében : «Die psychologischen Grundlagen der 114
