Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 22. kötet (191-195. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 22. (Budapest, 1901)
Gold Simon: A biztosítási magánvállalatokról szóló törvénytervezetről [191., 1901]
98 hogy hazánkban a biztosító-társaságok nem szolgáltattak okot arra, hogy ellenőrzésük, megrendszabályozásnk és fékentartásuk végett egy széles alapokra fektetett külön állami szerv alakíttassák és működésben tartassék. De ha már elhatároztatnék egy állami biztosítási hivatalnak felállítása, — a mi még semmi veszedelmet magában nem rejt, sőt czélját tekintve egyenesen üdvös és kívánatos— úgy jogérzetem egész erejével kell harczolnom az előttünk fekvő törvénytervezet azon rendelkezései ellen, melyek azt nemcsak felügyeleti és consultativ hatáskörrel, hanem a döntés, — sőt sok fontos esetben a végleges döntés jogával akarják felruházni és ekként merőben cziviljogi kérdéseket administrativ kezelés alá szorítani. Ez annyit jelentene, mint a biztosításnak nálunk még csak fejlődésben levő ügyét erőszakkal elnyomni, a minek más következménye nem lehetne, mint hogy a most létező vállalatok előbb-utóbb a tönk szélére jutnának, új alakulások pedig egyszersmindenkorra elfojtatnának. Ámde egészen eltekintve azon gazdasági bajoktól, melyeket a törvénytervezet magában hord, állást kell foglalnom elvi szempontból a tervezetben domináló önkényes rendőri szellem ellen, mely a végzetes és helyrepótolhatatlan tévedéseknek, a hivatali erőszaknak és visszaéléseknek a legtágabb törvényes kapukat nyitja meg azáltal, hogy milliókra rugó vagyoni kérdések tekintetében egy kézben rakja le a közigazgatási és bíráskodási felségjogok gyakorlását. Nem akarok a kor és haladás szellemébe ütköző ezen álláspont leczáfolására szolgáló tárgyi érvek felsorolásával hosszadalmassá válni és csak annak a nyomatékos személyi argumentumnak fölemlítésére szorítkozom, hogy a tervezetnek sérelmezett irányzata ellen biztosítási jogunknak elsőrangú művelője és ismerője, Beck Hugó tagtárs úr ő méltósága maga is állást foglal, — és még csak azt kívánom előadni, hogy a hasonló elveken épült törvények külföldön is rosszaknak bizonyultak és hogy a németországi tervezet szintén lekerült a napirendről. Ezek szerint tehát a felállítandó biztosítási hivatalnak a döntés jogát megadni nem szabad és azt minden esetre a független bíróságnál kell meghagyni. Itt az a kérdés merül fel, hogy melyik legyen az a bíróság és hogy minő perjogi elvek 98
